Lovász László az egyik epizódban a budaörsi bázison csatlakozik a Magyar Légimentők csapatához, akiket az OMSZ csak a legsúlyosabb esetekhez riaszt. A jól szervezett rendszernek köszönhetően perceken belül felszállhatnak, és elkell a sietség, mert sokszor tényleg csak ők segíthetnek.
A bázis munkáját dr. Gebei Róbert orvosigazgató mutatja be. Szerinte a bajtársi közösség és a folyamatos készenlét teszi különlegessé a szolgálatot, ezért „végtelenül büszke rá”, hogy itt dolgozhat, sőt, „talán ez a legjobb munkahely az egészségügyben”. Pedig messze több, mint „csak” betegellátás: komoly logisztika, amelyben ki kell zárni minden felesleges grammot a fedélzetről. Lovász Lászlónak is mérlegre kell állni, hogy a testsúlyát pontosan belekalkulálhassák a felszállótömegbe, de még így sem biztos, hogy nem kell őt egy helyszínen hagyni, ha a beteggel együtt már átlépnék a határértéket.
Magyarországon hét légimentőbázis működik: Budaörsön, Balatonfüreden, Marcaliban, Szekszárdon, Szentesen, Miskolcon és Debrecenben. Évente 3000-3500 riasztást kapnak, jellemzően kritikus állapotú gyermekekhez, újraélesztésekhez, szívrohamokhoz vagy súlyos balesetekhez. Ez folyamatos pszichés terhet ró a személyzetre, de az orvosigazgató hangsúlyozza: a feszültség a munka velejárója, és az adrenalin legyőzi a félelmet.
Amikor nem kockáztathatod a csapat életét
„Mentőhelikoptert vezetni azért más, mint utasszállítót, mert nincsenek tervezett utak. Nem tudjuk, hova megyünk, nem tudjuk, mikor, nem tudjuk megtervezni, hova fogunk leszállni. Lehetnek autópályák, autóutak, nagynéni kertje, szántóföld, lakott területen pedig terek, parkok” – sorolja Nagy László főpilóta, majd leszögezi, hogy a kockázatvállalásnak szigorú határai vannak.
És a legösszetettebb döntéseket gyakran az időjárási viszonyok kényszerítik ki.
Felidézte, mennyire nehéz döntéseni, amikor rossz időjárási körülmények között sietnek, például egy gyerekhez, és nincs másik magas szintű mentőegység a közelben, de még van egy utolsó domb, ami fölött átláthatatlan felhőréteg húzódik. Lovász László szerint ilyenkor keskeny a határ jó és rossz döntés között.
„Megmenteni valakit akkor is, ha a saját és a csapatod életét teszed kockára, vagy kimondani, amit senki sem akar: nem lehet biztonságosan bevállalni, tudva azt, hogy így valaki életét veszti.”
Repülő intenzív osztály
A forgatási nap délelőttje csendesen, de messze nem unalmasan telt, hiszen amikor nincs riasztás, marad a feszült várakozás. Majd először egy favágás közben súlyosan megsérült személyhez hívják őket: a férfi fejére jókora faág zuhant, zsibbadnak a végtagjai, így a – műsorvezető találó leírása szerint – „mozgó intenzív osztályra” van szüksége. A légimentők végül gerincrögzítő ágyon adják át a beteget az időközben kiérkező földi egységeknek.
A műsor itt tisztázza a közvélemény fejében élő egyik legnagyobb tévhitet: a mentőhelikopter sokszor nem betegszállításra érkezik, hanem azért, hogy gyorsan helyszínre juttassa a sürgősségi ellátást.
Rövid várakozás után Kerekegyháza térségébe indulnak, ahol egy autóval ütköző motorkerékpár két utasa szenvedett súlyos sérüléseket. Ide a szentesi helikoptert ugyancsak kivezényelték, és a „politraumatizált” állapot a helyszínen lévőket is próbára teszi: a budaörsi csapat férfi betegét például intubálni kell, mert csak altatásban szállítható.
Az átadást követően kezdődik a szakmai önértékelés. „Fújunk egyet, összenézünk, szinte mindig megbeszéljük, mit csináltunk volna másképp” – árulja el Gebei Róbert. Szerinte gyakran érkeznek vert helyzetben, de ez sokkal kevésbé megrázó, mint amikor valaki, minden erőfeszítésük ellenére, a kezeik között hal meg. Ezen a napon szerencséjük volt, de mindig gondolnak a hozzátartozókra is, akik csak egy telefont kapnak, hogy a szeretteiket mentőhelikopterrel vitték el. Értük is dolgoznak, hogy később újra átölelhessék a családtagjaikat. (x)
Az élet a tét – 2026. október 12., hétfőtől hétköznaponként 21:00-tól
