Buszbérletet azért még kell vennem” – mondja a magát nyugdíjasnak valló, egy rövid vissza- majd újabb kitérés miatt mások szemében duplanyugdíjas Szabó László. Rögtön mondja azt is, mit ért nyugdíj alatt: már nem a pénzért dolgozik, és azzal, amit csinál, nem a gazdasági hasznosságot maximalizálja. Mint aktív portfóliókezelő, annyira szerette a munkáját, hogy akár fizetés nélkül is csinálta volna, és amúgy is mindig többet keresett a maga szakállára végzett spekulációival.
Bizonyos Pista bácsinak nagy szerepe volt benne, hogy most van körülbelül kétszáz bivalya és kétszáz–kétszázötven hektár földje a zalai dombok között. Szántóföldek, erdők, legelők. Természetes körülmények között, műtrágya és vegyszerek nélkül termeszt szántóföldi takarmánynövényeket, és hagyja, hogy bivalyai regenerálják a környezetet.
Úgy húsz évvel ezelőtt kezdett földet vásárolni az ősök Hévíz környéki szülőhelyén, ott ismerkedett a farmerélettel. Közben elolvasta, lefordíttatta, lektorálta és nonprofit céllal kiadta a regeneratív mezőgazdászok bibliáját (Gabe Brown: Porból élet), amikor is az őshonos, különleges állatokat is tartó szomszéd Pista bácsi nekiszegezte a kérdést: „Nem veszed meg a területemet?”
Így indult Laci farmja nagyjából ötven bivallyal, azóta négyszer annyian vannak. Kizárólag a húsukért tartja őket (tejfeldolgozással nem foglalkozik, az már ipar lenne), és csakis zalaköveskúti kertkapujában árulja a húst. Nagyobb igény is volna rá, de élete ezen szeletében szigorúan nemnövekedés-párti, egyrészt ökológiai megfontolásból, másrészt, hogy ne keverje az üzletet a hobbival.
És semmiképpen sem azért, mert megváltozott volna a véleménye a kapitalizmusról. Ellenkezőleg, szerinte a gazdaság és a természetközeli mezőgazdaság törvényei szinte ugyanazok, magyarul nemcsak az ember, hanem a búza is kapitalista (erről zöld podcastokban is szeret vitatkozni).
Felszabadult, közvetlen, tájékozott ember, és sokszor ráérez a közelgő világégésekre. 2020 legelején még senki sem izgatta magát a covidjárvány miatt, amikor egy téli reggelen a South China Morning Post kiolvasása és az edzés után vett egy egész doboz maszkot a patikában (két hétre rá hiánycikk lett), és ugyanakkor februárban, rekordmagas tőzsdeindexeknél szinte ingyen jutott SP500 put opciókhoz (szakadásra számított, amikor a világ még nagyon nem).
Az aktív alapkezelést 2019 nyarán befejezte, de a spekizést nem. Harmincéves tőkepiaci tapasztalattal, de negyedéves megfelelési kényszer nélkül teljes intellektuális szabadságban kockáztat, ha valami nem jön be, csak magával kell elszámolnia. Április 7-én délután, két nappal a Trump-tornádó után azért felhívott: a délelőtti interjúnk közben megbeszélt piaci mintázat ismét működött, így a hajnalban vett futures-öket szép nyereséggel lezárta.
NÉGY KÉRDÉS
Mi a befektetési stratégiád a vámháború és az elmúlt hetek tőzsdei fordulatainak fényében?
Sok cash, inflációkövető kötvények (nem magyar lakossági papírokra gondolok), sell the rip (add el a túlértékelt részvényeket).
Hova vezet, és milyen veszélyeket rejt Magyarország kisodródása az EU politikai és gazdasági közösségéből?
Remélem, hogy ez nem következik be. A globális kereskedelem átalakulása előtérbe helyezi a különböző szövetségi blokkokon belüli kereskedelmet, így az európai szövetségi rendszerből való kilépésünk-kidobásunk drasztikus következményekkel járna. Túl szegényes a fantáziám, hogy el tudjam képzelni, ebben az esetben mi tudná megakadályozni külkereskedelmünk és gazdaságunk teljes összeomlását és az ezzel párhuzamosan kialakuló erőteljes tőkemenekítést.
Mi volt az utolsó meghatározó könyv- vagy filmélményed?
Ed Yong I contain multitudes című könyve letaglózó élmény volt. Rájöttem, hogy korábban fogalmam sem volt az ökológia és az evolúció működéséről. Mióta elolvastam, más szemmel nézem a világot.
Mi a legköltségesebb hobbid?
A tőzsdei kereskedés – ha rossz passzban vagyok. Ilyenkor azonban gyorsan abbahagyom, és egyébként szerencsére többször vagyok jó passzban.
