Japán túrám utolsó napjaiban kezdem magam elbízni annyira, hogy már nem behúzott nyakkal közelítek az ajtónyílások felé… meg is van az eredménye: lankad a figyelem, horzsolódik a fejbőr. Ez persze nem az adott hotel vagy étterem hibája, a helyi ingatlanos megoldásokkal egyszerűen nem kompatibilis a 190 centis testmagasság. De hát minek ment(em) oda?
Itt keresd!
Sowaka Hotel
480 Kiyoicho, Kiotó, Japán
Ár: 70 000 forint/éjszaka, lakosztály:
280 000 forinttól
Például ezért a csodálatos vendégházért Gionban, az ősi japán főváros hagyományos gésanegyedében. A városi faház (macsija) megfelel minden modern elvárásnak, miközben a kulturális örökséget maximálisan tiszteletben tartva újították fel. A házban mindössze tíz szobát alakítottak ki, majd külön épületben még további tizenhármat, de a hely egészen különleges atmoszféráját és nyugalmát mindenhol érezni lehet. A szukija stílus lényege, hogy nemes lakója mindig egységben lehessen a természettel – leginkább a kis belső kertnek köszönhetően. A letisztult enteriőr, a rizspapír tolóajtókkal variálható terek a teljes ellazulást segítik. És persze azért is hasznosak, mert bármikor megfelelő színvonalú teaceremóniát lehet rittyenteni a váratlanul betoppanó többi kiváltságos ismerősnek.
Akinek ilyen terve is van, leginkább a majd száz négyzetméteres 108-as lakosztályt javaslom, ahol aztán tényleg a legteljesebb komfort áll rendelkezésre, legszívesebben egész nap ott teázgattam volna. Ráadásul a nyugati embert néha próbára tevő tatami fekvőhely helyett itt fantasztikusan kényelmes franciaágy és más prémium dizájnbútorok is kiegészítik az ősi japán idillt. Ha pedig kinézünk, gyönyörű japánkertre látunk rá.
Természetesen hagyományos szögletes hinokifából készült fürdőkád is van a lakosztályban, de mellette ott a modern zuhanyozó is. És még jó pár olyan meglepő megoldással is találkozhatunk, mint a kizárólag egy darab kitaja cédrusból faragott(!), Nenrin márkájú bluetooothos hangszóró. Alapvetően a legtöbb berendezési tárgyról nehéz eldönteni, hogy műtárgy vagy praktikus kiegészítő.
Amikor pedig már teljesen sógunnak képzelem magam, akkor reggelinél egyszer csak megszólal magyarul az ösztöndíjjal épp Kiotóban tanuló pincér.
