Látványosan tálalt ételek és a Dunakanyar alighanem legjobb mártásai várják azokat a Teyfölben, akik lángos helyett éttermezni mennek Szentendrére.
Először az első idei tavaszi időt hozó szombaton kukkantunk be a szentendrei korzó mellékutcájában álló Teyfölbe, megkérdezni, lenne-e estére asztalunk. A rend kedvéért megnézik, de a hangjukon hallatszik, hogy errefelé nem szoktak aznapi vacsoraasztalok potyogni az égből, úgyhogy legközelebb már rendes tervezéssel és foglalással kanyarodunk rá a 11-esre. Szentendre belvárosa egyébként is nagyon sűrű egy hely gasztronómiailag, sok az általános-turistás egység, de közben a szerb kapcsolat miatt valószínűleg itt a legkönnyebb Magyarországon bárányhoz jutni, a dunai panorámának meg a balkánkodásnak pedig logikus végkövetkezménye a fajlagosan sok görög és tengeri étterem is.
A Teyföl nem ezeket nyomja, hanem egy impresszív kistermelő-palettára épített magyarkonyha-interpretációt látványos tálalással, ami mindig érdekesen hangzik. Egyedül a név írásmódja tartott eddig vissza (a Neves Külföldi Kalauz inspektorait, helyesen, nem tudta). Egyébként az étlapon véletlenszerű, hogy engedélyezve vannak-e a rendes j betűk, vagy ott is visszajön az ipszilon, például a tejfölt leírják j-vel – mutat rá teszttársam.
De ez a morgás csak lábjegyzet: tök jó esténk van. Otthonos, bisztrós beltér, betonfödém, nyersfa pult, üvegfal mögött a látványkonyha srácai, a placcon meg csupa lány, egységesen azzal a természetes kedvességgel, ami az étterem-üzemeltetést és a vendéglátást megkülönbözteti, és taníthatatlan.
Kérünk egy karfiolkrémlevest a séfajánlatból: jut bele sült és savanyított karfiol, sőt savanyú lilahagymaszálak is meg raklettsajt és fűszerolaj, egy kanál után tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. A tépett hússal tálalt húsleves a ressnél is ressebb zöldségekkel és az üvegtésztabetéttel együtt is a legjobb értelmében házias: vannak helyek, ahol földrészek meg körmönfont derítési technikák villannak be a húsleves láttán, a Teyfölben a nagyszülői asztal. A hortobágyi palacsinta brick tésztába töltött darált húst jelöl, az elég semleges, de a mártásnak olyan koncentrált paprikásíze van, hogy bármit elvisz a hátán.
Hasonló történik mindkét főételünknél is: tökéletes szószok, pasztellebb húsokkal. A Kárpáti módra pisztráng főszereplője egy gyönyörűen formázott, termetes filé, én hiányolom róla a pirult bőrt, de érthető a konyha szándéka, hogy diszkréten mutassa meg az alapanyagot magát – egyszerűen mások a preferenciáink. A rizottó krémes, a gombáknál ott az a pörzs, amit a halból hiányolok, a citromfüves szósz, a fokhagymás rák és a rizottóra szórt ropogós gabonaszemek frappáns kiegészítők.
Ahogy a savanyított retekhasábok is, a Teyfölben diszkréten, tippre az ecet teljes mellőzésével savanyítanak, ami enyhébb ízeket eredményez. A cordon bleu mellé is kerül lilahagyma is, retek is, meg egy finom krumplipüré, továbbá sajt- és sonkaropogósok. Magára a húsra brie sajt olvad, az összhatás markáns, de itt sem a sertésszűztől.
A séfajánlat desszertjét választjuk, így egyszerre ismerkedünk meg a Duna-hullám műfajával és parafrázisával. Eredetileg ez egy puncsos-meggyes tortaszelet volna, svédasztalokon lehet vele találkozni, itt kanalazható tányérdesszert: vaníliapudingos, kakaós sült piskóta, egy lime-os meggyragu, vaníliás krém, kakaóbabtöret és étcsoki. Ahogy a krémlevestől kezdve a legtöbb fogásban, itt is megy az átgondolt játék a textúrákkal, de egyértelműen a szifonos vaníliás krém tehet róla, hogy a velünk tartó ötéves kérdés nélkül duplázna belőle.
Teyföl
Szentendre, Városház tér 2.
A teszt időpontja:
2025. március 22.
Ezt ettük:
Karfiolkrémleves:
3450
Húsleves:
3300
Hortobágyi
palacsinta:
2900
Cordon bleu:
6900
Pisztráng Kárpáti módra:
8900
Duna-hullám:
3250
Bodzaszörp:
1400
Fügelevélszörp:
1400
Szervizdíj:
4725
Összesen:
36 225 forint
