„A rövid válasz, hogy sehogy” – mondta Jaksity György arra a kérdésre, hogyan változtatná meg filantróp tevékenységét a tervezés alatt álló vagyonadó. A Concorde alapítója és igazgatósági elnöke szerint cége másnap ugyanúgy folytatná az adományozást, mint korábban.
Hosszabb távon azonban már egészen más lehet a kép. Jaksity szerint ha a gazdasági környezet úgy változik meg, hogy a vállalkozások és tulajdonosaik bevétele csökken, annak előbb-utóbb a filantrópiára is hatása lehet.
„Abból adunk, amit megkeresünk” – mondta. Nem maga az adónem aggasztja elsősorban, hanem az az üzenet, amelyet a vagyonadó bevezetése a gazdasági szereplőknek közvetít.
– fogalmazott.
Jaksity azt is elárulta, hogy ismerősi körében is sokszor kerül szóba a téma. Beszélt róla, hogy van, aki szerint a vagyonadó ötlete annyira „idióta” dolog, hogy egy évet sem él majd meg az intézkedés. Jaksity ezzel szemben pesszimistább. „Van egy félig-meddig fogadásunk arra vonatkozóan, hogy egy éven belül kivezetik-e a vagyonadót. Én az első évi vagyonadómat tenném rá Polymarketen, hogy nem fogják. Sok idióta adót vezettek már be az elmúlt 30-40 évben és nem sok tűnt el a rendszerből” – mondta a Concorde alapítója.
Fotó: Sivák Zsófia/House of Giving
Szerinte ennek végül a szociális szféra is megfizetheti az árát. Úgy látja, a civil szervezetek az elmúlt másfél évtizedben már egyébként is jelentősen meggyengültek Magyarországon, a vagyonadó pedig újabb csapást jelenthet számukra.
Adakozni továbbra is fognak – de nem biztos, hogy mindenki
Hasonlóan látja a helyzetet Nagygyörgy Tibor, a Biggeorge Holding vezérigazgatója és a Biggeorge Alapítvány alapítója. Nagygyörgy a Forbes 2026-os Gazdaglistájának 35. tagja a 100,6 milliárd forintra becsült vagyonával.
„A mi adakozási kedvünket sem fogja rontani a vagyonadó, hiszen ez egy belső indíttatásból jön” – mondta. Szerinte azonban lesznek olyan vagyonos magyarok, akik egy új adó hatására visszafogják vagy teljesen abbahagyják az adományozást.
Fotó: Sivák Zsófia/House of Giving
Nagygyörgy szerint éppen ezért nem mindegy, hogyan alakítják ki a rendszert. Ha a vagyonadó tartósan megmarad, Magyarország szerinte fontos lehetőséget veszíthet el. Ha viszont az érintettek az adó egy részét valamilyen formában a civil szférába irányíthatnák, az jelentős új forrást biztosíthatna a szervezeteknek.
Az első év tapasztalatai szerinte már megmutathatnák, milyen irányban érdemes tovább alakítani a rendszert, és bízik abban, hogy a kormányzat meghallgatja majd az érintettek meglátásait és javaslatait.
Csorbai Hajnalka, az Opten stratégiai igazgatója és a Joint Venture Szövetség (JVSZ) elnöke elsősorban az időzítést kritizálta. Szerinte a vagyonadó eleve nehezen bevezethető adónem, a magyar gazdaság jelenlegi állapotában azonban különösen problémás lehet.
Úgy fogalmazott: az adó híre éppen akkor érte a vállalkozásokat, amikor kezdett erősödni az optimizmus azzal kapcsolatban, hogy a magyar gazdaság ismét lendületbe jöhet. Szerinte ráadásul a vagyonadó a jelenleg is gyenge beruházási hajlandóságot tovább ronthatja. Hozzátette, hogy egymilliárd forint fölötti cégvagyonnal az Opten adatai szerint 6400-6500 magánszemély rendelkezik Magyarországon. Véleménye szerint nem csak a civil szféra lett kivéreztetve az elmúlt időszakban, a vállalatok is a túlélésért küzdenek már évek óta. „Egy nagyon nehéz gazdasági időszak utáni lelkesedő időszakban érte a cégeket egy rossz kommunikációval tálalt vagyonadó”.
Csorbai azt is kiemelte, hogy az adóból várt bevételről különböző összegek jelentek meg a nyilvánosságban. Elmondása szerint kezdetben évi 600 milliárd forintról lehetett hallani, később viszont már 150–200 milliárd forintos nagyságrendről. Úgy látja, hogy ez az összeg marginális ahhoz képest, amit az ország bukni fog a vagyonadó bevezetésével.
Szerinte érdemes lenne olyan szabályozást kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a magánszemély vagyonadójából levonható legyen az az összeg, amelyet a tulajdonában lévő vállalkozás beruházásokra, kutatás-fejlesztésre, belső képzésekre vagy a civil szféra támogatására fordít.
Beruházások helyett adófizetés
Nagygyörgy Tibor szerint a vagyonadó negatív gazdasági visszacsatolásai már a tényleges bevezetés előtt megjelenhetnek.
A magyar vállalkozásoknak szerinte eleve versenyhátrányt jelent, hogy az ország kockázati megítélése miatt kedvezőtlenebb feltételekkel juthatnak finanszírozáshoz, mint számos külföldi versenytársuk. Ha ehhez újabb adóteher társul, az tovább szűkítheti a beruházásokra rendelkezésre álló forrásokat.
Hozzátette, hogy arra kellene törekedni, hogy egy ilyen intézkedésből minél több pozitív dolgot lehessen kihozni. Példaként említette a problémát, hogy Magyarországon kevés közepes méretű, tőzsdei vállalat működik. Ezért egy másik ösztönzőt is beépítene a rendszerbe: a magyar tőzsdén jegyzett cégekbe befektetett pénzt részben vagy egészben levonhatóvá tenné a vagyonadó alapjából. Ez szerinte egyszerre ösztönözhetné a hazai cégek tőzsdére lépését és a magyar vállalkozások finanszírozását.
Nagygyörgy ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a társadalmi igazságosság fontos szempont, amelynek érvényesítésében a vagyonadó is szerepet kaphat. A kérdés szerinte inkább az, hogyan használják fel az így beszedett pénzt. „Nem gondolom, hogy a vagyonadó ördögtől való gondolat, de nem tartom jónak, hogy egy pusztán fiskális bevétel legyen a nagy egészben.”
Úgy véli, az állam nehezen tudja minden esetben eldönteni, hol hasznosulnak a leghatékonyabban ezek a források. A filantrópok viszont saját tapasztalataik és kapcsolataik alapján közvetlenül választhatják ki azokat a társadalmi ügyeket, amelyekre költeni szeretnének.
Innen jön Nagygyörgy egyik legfontosabb javaslata: a vagyonadó egy részéről maguk az érintettek dönthessenek, és azt civil szervezeteknek ajánlhassák fel. Ezzel szerinte még olyan vagyonos embereket is be lehetne vonni a filantrópiába, akik korábban egyáltalán nem adományoztak.
„Én akarok dönteni a saját vagyonomról”
Jaksity György szerint a vagyonadó kérdését nem lehet önmagában vizsgálni, azt a teljes magyar adórendszer és az államba vetett bizalom kontextusában kell értelmezni. Kiemelte az OECD legutóbbi felmérését, amely szerint Magyarországon az egyik legmagasabb a költségvetési redisztribúció a vizsgált államok között. „Ezen a területen a top 3-ban vagyunk az OECD-tagok között. Ez alapján teljesen abszurdnak tartom a gondolatot, hogy újabb adókat akarnak bevezetni”. Hozzátette, hogy Magyarország versenytársainál ez a vagyoni újraelosztás sokkal kisebb mértékű, ami egyértelmű versenyhátrányt jelent. A fejlődő országok esetében a gazdasági szereplőket nem terhelik túl, hogy versenyképesek tudjanak lenni, majd a gazdaság fejlődésével párhuzamosan emelik a terheket.
Nem igaz az, hogy a magyar jövedelemadó rendszer nem progresszív, csak nincs értelme egy vagy több adót a költségvetés teljes kontextusán kívül nézni
– mondta Jaksity. Amellett is érvelt, hogy önmagában egy egykulcsos adórendszer sem feltétlen igazságtalan. Magyarországon az állam rengeteg forrást visszaoszt akár pénzben, akár természetben. Példának hozta fel az egészségügyet, ami egy rendkívül költséges természetes transzfer az állam részéről, még úgy is, hogy esetünkben kifejezetten alacsony minőségű a szolgáltatás. „A társadalmunk ezt termelte ki az elmúlt évtizedekben”. Szerinte ezt a visszaosztott pénzt kellene megfelelően becsatornázni a rendszerbe, hogy a lakosság életszínvonala javulni tudjon. A vagyoni különbségekre nem megfelelő válasz a vagyonadó – foglalta össze.
Miért működik Svájcban a vagyonadó?
Szerinte nem érdemes egyszerűen olyan országok – például Svájc – adórendszeréből átvenni egyes elemeket, ahol egészen más az állampolgárok államhoz és közintézményekhez fűződő viszonya. Jaksity szerint egy adórendszer elfogadottságához alapvető fontosságú, hogy az emberek bízzanak abban: a befizetett pénzüket megfelelően használják fel. „Miért működik Svájcban a vagyonadó? Mert a polgárok bíznak abban, hogy az állam ellátja a feladatát. Nincs infláció, a befizetett adójuk eredményét pedig a bőrükön érzik.”
Jaksity arról is beszélt, hogy Svájcban volt egy nagyon jelentős ingatlan és vagyontárgy felértékelődés, ami nem járt jövedelemmel. „Ma nagyon kevés svájci engedheti meg magának, hogy saját lakása legyen. Jelentem mindenkinek Magyarországon, hogy ez nem állampolgári jog. Különösen nem állami támogatással”. A 2008-2009-es gazdasági világválságból való kilábalást követően a svájci frankban két-háromszoros felértékelődés történt. Ez azt jelenti, hogy akinek volt ingatlantulajdona, annak a vagyona rendkívüli mértékben megnőtt pusztán az említett felértékelődés miatt. A svájci költségvetésnek ebből önmagában nem származott bevétele, így logikus volt a gondolat, hogy a közteherviselésből vegyék ki a részüket, akik ilyen szempontból jobban élnek. „Svájcban élő barátaim, akik saját ingatlannal rendelkeznek, örömmel fizetik be ezt a pénzt” – mondta, majd hozzátette, hogy az OECD szerint a svájci költségvetésben a redisztribúció mértéke pusztán 30 százalék.
A vagyon feletti rendelkezést személyes kérdésnek is tartja. Hangsúlyozta, hogy a társadalmi felelősségvállalást rendkívül fontosnak tartja és a vagyonából minél többet akar jótékonyságra fordítani. Hozzátette, hogy ilyen szempontból már az élete végére is gondolt.
„Senki mellé nem temetik a sírba a vagyonát, mint egykor a fáraókkal” – fogalmazott.
Jaksity azt mondta, saját vagyonáról úgy szeretne rendelkezni, hogy leszármazottainak soha ne kelljen nélkülözniük, az ezen felüli részt viszont jótékony célokra fordítaná. Arról azonban még életében maga szeretne dönteni, hogy pontosan milyen ügyeket támogat.
A vagyonadó szerinte ezért akár abba az irányba is terelheti a tehetős magyarokat, hogy vagyonuk egy részét ne Magyarországon tartsák.
Csorbai Hajnalka szerint ez már most is valós dilemma lehet a leggazdagabb magyarok körében. A Forbes gazdaglistáján szereplők közül is lehetnek olyanok, akik mérlegelik, hogy vagyonukat Magyarországon vagy külföldön tartsák. Hangsúlyozta: ez önmagában nem jelent vagyonmenekítést, de egy rosszul kialakított vagyonadó elijesztheti a vagyonos réteg egy részét.
Fotó: Sivák Zsófia/House of Giving
Szerinte ezért a politikai döntés után a részletszabályokat kidolgozó szakemberek felelőssége különösen nagy: úgy kell finomhangolniuk a rendszert, hogy annak következményei valóban a társadalom érdekeit szolgálják.
Nagygyörgy Tibor ehhez hozzátette: amennyiben a kormány a kampányban vállalt vagyonadót mindenképpen bevezeti, érdemes azt úgy kialakítani, hogy a beszedett vagy átirányított források Magyarország hosszú távú céljait segítsék.
Vagyonadó helyett „kötelező filantrópia”?
A beszélgetésen Zsiborás Gergő, a Forbes Magyarország főszerkesztője azt a kérdést is felvetette: ha a magyarországi vagyoni különbségeket nem vagyonadóval próbálják mérsékelni, milyen más eszköz jöhet szóba?
Jaksity válasza a „kötelező filantrópia” volt.
Ennek lényege, hogy az érintett vagyonos magánszemélynek hozzá kellene járulnia társadalmi célok finanszírozásához, arról azonban maga dönthetne, mely szervezethez vagy ügyhöz kerüljön a pénze.
Jaksity szerint ez egyszerre segíthetné a társadalmi felelősségvállalást és a magyar civil társadalom erősödését. Jó megoldásnak tartaná azt is, ha a civil szervezeteknek juttatott adományokat le lehetne vonni a vagyonadóból vagy annak alapjából.
Szerinte ugyanis önmagában a vagyoni különbségek létezése nem feltétlenül a legsúlyosabb társadalmi probléma. „Tudom, hogy ezért sokan fognak utálni, de ki kell mondani, hogy nem azok a társadalmak a legsikeresebbek, ahol a vagyoni különbségek a legalacsonyabbak” – fogalmazott meg markáns véleményt. Magyarországon az elmúlt években nőttek a különbségek, de Jaksity szerint sokkal fontosabb kérdés, hogy jelentős társadalmi csoportok élnek mélyszegénységben.
A szociális támogatások rendszere az elmúlt 16 évben sokkal igazságtalanabb lett. Azokat segítették, akik nem szorultak rá, miközben másfél millió mélyszegénységben élőt hagytak az út szélén.
Úgy véli, hogy a politikusoknak először ezt az igazságtalan támogatási hálót kellene átnéznie és az ebben lévő forrásokból felzárkóztatnia a legelesettebbeket. Ebben több lehetőséget lát, mint abban, hogy tovább adóztatják azokat, akik amúgy is rengeteg adót fizetnek be.
Csorbai Hajnalka szerint a társadalmi problémák megoldásában éppen a vállalkozói szféra tudna sokat segíteni. A civil világban számos innovatív megoldás olyan vállalkozóktól érkezett, akik korábban sikeres cégeket építettek fel, majd üzleti tudásukat társadalmi problémák kezelésében is felhasználták.
Szerinte az államnak ezért nem egyszerűen adóalanyként kellene tekintenie ezekre a vállalkozókra, hanem partnerként is.
A kerekasztal résztvevőinek felvetései végül ugyanabba az irányba mutattak: a kérdés nem pusztán az, hogy kell-e többet fizetniük a leggazdagabb magyaroknak, hanem az is, ki dönthet arról, mire fordítják ezt a pénzt. Ha az állam a vagyonadóval forrást von el a legtehetősebbektől, miközben ezzel visszaszorítja a beruházásaikat vagy adományozásukat, a költségvetési bevétel mellett a gazdasági és társadalmi mellékhatásokkal is számolnia kell.
Ha viszont a rendszer lehetőséget ad arra, hogy a vagyonadó egy része beruházásokba vagy közvetlenül a civil szférába kerüljön, akkor az adónem nemcsak elvonásként, hanem ösztönzőként is működhet – legalábbis a beszélgetés résztvevői szerint.
