Horváth Péter egész életét a ma már legnagyobb takarmánygyártó UBM-nél töltötte. A cégvezérnek egyszerre kell kezelnie a keleti terjeszkedést, a vállalati fél generációváltást, a klímaváltozás hatásait és a süllyedő részvényárfolyamot, de ez a nyomás láthatóan nem szegi kedvét.
Az illat, ami az UBM környei takarmánykeverő telepén a kocsiból kiszállva megcsap olyan, mintha valaki gesztenyét sütne a karácsonyi vásárban. Mihelyst megkezdjük a túrát, gyorsan megértem, miért: az üzem egy részén több emelet magas gépsor vonja be xilóz cukorral a kérődzőknek készülő tápot, hogy az ne egyből, hanem csak az emésztés későbbi szakaszában szívódjon fel az állat gyomrában.
A bevonatozás után meg kell szárítani a tápot, de közben mozgatni is kell, hogy ne álljon össze tömbökké. Ezt egy öt tonna kapacitású, autóbusz nagyságú, konténernek kinéző, ritmikusan vonagló egység végzi, élőben egészen szürreális látvány, a kísérő illat pedig valami mennyei. Horváth Péter vezérigazgató a bő félórás túrát öltönyben és fényesre suvickolt cipőben viszi végig, hatalmas mosollyal az arcán. Látszik rajta, hogy legalább annyira élvezi a miliőt, mint én.
Meg kell tanulni külföldön létezni
Kereken harminc éve Uzsoki András és Botos Andor úgy döntöttek, hogy szójadarát fognak importálni Magyarországra. Eleinte ezeknek a termékek értékesítésével foglalkoztak, de a portfólió villámgyorsan kibővült a takarmányozáshoz szükséges termékek teljes skálájára.
„2008-ban megszereztük a környei takarmánykeverőt, ez akkor olyan állapotban volt, hogy idejöttünk, megnyomtuk a zöld gombot, és reméltük, hogy beindulnak a gépek. Így léptünk be a takarmánypiacra” – mondja Horváth Péter, aki ekkor már majdnem tíz éve a cégnél volt, azóta pedig minden volt már, „csak akasztott ember nem”.
Csak akasztott ember nem
Horváth Péter 1999. január 4-én kezdett az UBM-nél, és egy másfél hónapos kitérő kivételével egész életét a cégnél töltötte. „Ebben az épületben már gyakorlatilag minden szobában ültem, és már minden voltam, csak akasztott ember nem.” Fehérjekereskedőként kezdte, aztán a chicagói tőzsdén kereskedett nyersanyagokat abban a korban, amikor még tényleg be kellett telefonálni a megrendelések leadásához. 2003-ban pénzügyi területre váltott, itt már fedezeti ügyletekkel és banki kapcsolattartással is foglalkozott. 2016-ban ő indította el az új ügyviteli szoftverük bevezetését, majd bekerült az igazgatóságba, 2018-ban pedig vezérigazgató lett.
Az UBM-nél kilenc magánszemély birtokolja a részvények nagy részét, akik kinevezése idején még mind a cégnél dolgoztak. Most, hogy közülük többen nyugdíjba mentek, fontossá vált, hogy őket és tudásukat pótolják. „Ez nehéz helyzet, rengeteg munkát és körültekintést követel az érintettektől. Ebben a több évtizedes történetben nagyon nehéz egyetlen nehéz döntést kiemelni, a most futó fél generációváltás azonban ott van a legnehezebb feladatok között” – mondja, amikor nyolc évnyi vezérigazgatóságának legnehezebb személyes döntéseit firtatom.
A tőzsdére lépés csak jóval később történt, de Péter szerint mindenféleképpen szükséges része volt a történetnek.
„A tőzsdei lét a vállalati működés csúcsa, és a tőzsdének szüksége van rá, hogy ott agrárcégek is képviseljék magukat, még ha a magyar piacról ezek általában hiányoznak is.”
Az UBM mára Magyarország egyik legnagyobb agráripari cégévé vált, három fő területtel: az árbevételhez a kereskedelem járul hozzá a legnagyobb mértékben, ezt követi a takarmánygyártás és az állattartás.
