Az ultimate saleses, akinek egyik első nagy ügyfele Zsiday Viktor volt, és bölcsész létére jutott a hazai brókervilág tetejére. Interjú Rimár Péterrel arról, milyen volt sztárbrókerként, miért váltott, mit lát a piacon, és mitől kommunista tempó a vagyonadó ötlete.
Forbes.hu: Focista voltál fiatal korodban, gépipari szakközépbe jártál. Hogy jött ebből a bölcsészkar, aztán a brókerség?
Rimár Péter: Tök véletlen. Tizennyolc évesen a barátnőm – azóta a feleségem – mondta, hogy jelentkezik a tanárképző főiskolára. Az nekem is jó lesz, mondtam.
Nem akartál tanítani?
Dehogy akartam! De jól jött, hogy oda mentem. Ebben a világban mindenki közgazdász, teljesen más gondolkodásmóddal, mint az enyém.
Előny, ha kicsit más a megközelítésed. Sohasem érdekeltek a mélyelemzések. Nekem az elemzés annyi volt, hogy bejöttek az elemzők, elmondták három percben, és vagy megértettem, vagy nem.
Elég sok nagyobb dobásod volt a Concorde-ban. Hogyhogy nem lettél menedzser soha?
Nem alkalmas rá a személyiségem, idegbeteg is vagyok hozzá. Annyira a menedzserdíjazás sem tetszett: van valamennyi alapfizetésed, aztán ha jófejek veled, megint adnak pénzt. Brókerként pontosan tudtam, hogy ha csinálok egységnyi pénzt a cégnek, annak hány százalékát kapom meg.
Bölcsészkarról az 57 milliárdig
Rimár a tanárképző után a saját pénzével kezdett kereskedni az akkor sok szempontból vadnyugati körülmények között működő magyar piacon. Kárpótlási jegyek, Mol-, Matáv-, dolgozói részvények. Az 1990-es évek végén már a Diana Investment brókercég néhány vidéki irodájának résztulajdonosaként lakossági, úgynevezett retail ügyfeleknek saleselt.
Amikor ez bedőlt, került fel Pestre a Concorde-hoz, kezdetben mint retail bróker. „98-ban kezdtünk beszélgetni, nekem még elemzőként, neki pedig Egerben brókerként volt szenvedélye a tőzsde – emlékszik vissza Zsiday Viktor, az első intézményi (alapkezelő) ügyfelével. – Hasonlóan láttuk a piacokat és a világot is, már akkor hosszú órákat telefonáltunk. 2000 után aztán az Aegonnál kezeltem nemzetközi részvényportfóliókat, és Péter lett az üzletkötőnk. Persze ehhez nemcsak az kellett, hogy ismertük egymást, a Concorde is kompetitív árakat adott, az ügyfélélmény tökéletes volt.”
Rimárnak így oroszlánrésze lett abban, hogy a Concorde elkezdett a nemzetközi piacokon kötni. Az intézményi állománya gyorsan bővült, 2006-tól nem is foglalkozott mással, nem véletlen: itt találta meg magát igazán, volt nap, amit ötvenhétmilliárd forintos forgalommal zárt.
Hogy néztek ki brókerként a mindennapok?
Annak idején a gyerekem és a feleségem Egerben lakott, velük voltam hétvégén, hétfő hajnalban meg beültem a kocsiba, és feljöttem Pestre. Fél kilencre be az irodába, nyomtuk egész nap, sok volt a megbízás.
Volt, hogy egy nap 57 milliárdos forgalmat csináltam.
2001-ben kezdtük el a nemzetközi bizniszt, és még tíz–tizenkét évvel később is volt, hogy éjszaka is bent ültem. Ha nagy volt a flow, a saját szilveszteri bulimon is éjfélkor jöttem ki a szobámból. Úgy voltam vele, ha keresek közben egy este alatt tízmillió forintot, akkor megcsinálom, nem érdekel.
Volt olyan időszak, amikor nem volt megbízás?
Persze, ez azért egy nagyon ciklikus szakma, és sosincs középút. A brókerbiznisz tipikusan olyan, hogy mindig szar: vagy nincsen semmi, és unatkozol, mert nincs megbízás, vagy folyamatosan jönnek az orderek, akkor meg az a baj. Kicsit olyan, mint a tűzoltók szakmája: ha ég a ház, ha hív az ügyfél, menni kell, de ha nincs tűz, attól még nem mehetsz haza.
Szabó Laci, a Hold egyik alapítója mondja mindig, hogy a portfóliómenedzserek egy idő után sokkal többet keresnek a saját pénzükkel, mint amit fizetésként kapnak. Gondolom, te is trade-eltél a saját pénzeddel.
Sokat kötöttem magamnak, az volt a szerencsém, hogy akkor még nem voltak ezek a beteg compliance szabályok, hogy például 30 napig tartanod kell valamit, ha megveszed. Ami zavaró volt, hogy azzal személyesen nem kereskedhettem, amiben volt brókerként orderem.
Tegyük fel, van 20 ezer OTP részvényem, és az árfolyam mondjuk mozog 500 forintot. Ha ezt én, Rimár Péter megkötöm, plusz 10 millióban vagyok. Brókerként meg keresek a megbízáson részvényenként másfél, összesen mondjuk 500 ezer forintot, és tökölök vele egész nap.
De így is jött mindig a compliance, hogy az ügyfeleimnek miért ugyanazokat a részvényeket ajánlom, amiket magamnak is kötök. Néztem rájuk, hogy de mégis mi mást tudok csinálni? Nyilvánvalóan azt kötöd magadnak, amit jónak tartasz, de ugyanazt fogod ajánlani az ügyfélnek is, nem fogod az ellenkezőjét mondani.
„Kicsit olyan, mint a tűzoltók szakmája: ha ég a ház, ha hív az ügyfél, menni kell, de ha nincs tűz, attól még nem mehetsz haza.” Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Milyen a jó intézményi bróker?
Az alapkezelők közül mindenki jobban ért nálam a befektetésekhez, nekem annyi a dolgom, hogy tudjam, mi érdekli az ügyfelet, és mi felel meg a lelki alkatának. A másik kulcs, hogy a brókerséghez sziszifuszi végrehajtói szemlélet kell: ne rontsd el a megbízásokat, tudd tartani a célárat, összességében ne menjen félre az elszámolás. De a legfontosabb tényleg az, hogy találj olyan embereket, akik veled akarnak dolgozni. Ez pedig személyiségfüggő.
Motivál még a pénz?
Mindig. Hiszen mi más ebben a szakmában a siker értékmérője? A színésznek tapsolnak, de nálunk akkor látod, hogy sikeres vagy, ha pénzt csinálsz.
Nem hiányzik a pörgés?
Egyáltalán nem. Azt látom, hogy csomó ember nem tud az új élethelyzetekhez alkalmazkodni, de nekem szerencsém volt, nem jelentett problémát. Eleve készültem rá, a covid alatt ugye már a Kanári-szigetekről vagy otthonról dolgoztam.
Egy másik életforma
2023-ban, több mint két évtized után hagyta ott a Concorde-ot. Egyrészt a volatilitás, ami a brókereknek a fő szempont, nagyon visszaesett, már a magánnyugdíjpénztárak beszántásával. Addigra megvolt a saját vagyona is, unta, hogy be kell menni reggel az irodába, nem is tette.
A covid alatt ráadásul kiköltözött a Kanári-szigetekre, azóta is ott tölti nagyjából az év felét. Teljesen más életforma, és az, hogy folyton csöng a Bloomberg, nem fér bele. „Értelmetlen volt már. Ott nagyjából úgy nézett ki a napirendem, hogy felkelek 9-kor, kávézok, elszívok egy cigit, aztán 11-kor elmegyek futni, majd a medencében pihenek. Fél négykor léptem be a terminálba, de mégis minek, egy órával később zárt is a piac, alapból van egy órányi időeltolódásunk.”
Teljesen nem csekkolt ki azért a befektetési világból, jelenleg az Adventum Alapkezelő tulajdonostársa, a tőkebevonásokat vezeti. Tizenötmillió euróval kezdtek, 2021-ban már egy háromszázmilliós luxemburgi alapot hoztak létre, majd a Shopper Park Plus IPO-jával a tőzsdére is beléptek. Rimár pont az interjúnk után megy a legújabb, másodlagos részvénykibocsátás részleteit véglegesíteni, ezzel a körrel több mint százmillió eurót vontak be.
Milyen gyakran van nálatok tőkebevonás?
A Shopperben most ez a negyedik és az utolsó is, de vannak más alapjaink is, azokkal is bevontunk idén nagyjából 70–85 millió eurót. A tőkebevonás egyébként nem atomfizika, azért nem szokott sikerülni a legtöbbeknek, mert nem tudják, mi az a forma, struktúra, amivel el lehet érni az intézményi ügyfeleket.
Van ennyi itt, az ingatlanpiacban? Ha jól tudom, elsősorban a kelet-közép-európai régióra lőttök.
Lengyelországban van a legnagyobb kitettségünk, de ott vagyunk Romániában, Csehországban és Szlovákiában is. És persze Magyarországon a Tescókkal meg a Kökivel. Ezek kereskedelmi ingatlanok, de azon belül is mára inkább a retail a hangsúlyos, nem az irodák.
