Könnyű rámondani minden bankkártyás visszaélésre, hogy biztos az ügyfél volt gondatlan, vagyis az áldozat a hibás. Ennél bonyolultabb a képlet, nem kell feltétlenül kamulink és weboldal, hogy áldozatokká váljunk. Revolut-dosszié, 5. epizód.
Elöljáróban
Amióta Tóth Attila (borítóképünkön) esetének bemutatásával elkezdtem cikksorozatot írni a Revolutos visszaélésekről (folytatás itt, itt, itt és itt), három tipikus kommentet kapok szép számmal.
- „Biztos az OTP vagy bármely más hagyományos, nagy bank áll a sorozat mögött!”
- „A rossz reklám is reklám, tuti a Revolut szponzorálja ezeket a cikkeket!”
- „Magára vessen mindenki, akit megloptak, ők voltak gondatlanok, hanyagok, bedőltek az adathalászoknak, és/vagy nem használták a Revolut és hasonló fintech appok biztonsági megoldásait!”
Az első két megjegyzésre határozott és rövid nem a válasz. Senki nem finanszírozza ezeket a cikkeket. Én is ügyfele vagyok több hagyományos banknak és a Revolutnak is, tudatosan használom mindegyiket arra, amire szerintem a legjobb. Még nem loptak meg, semmilyen önös sérelem nem vezérel, pusztán a szakmai kíváncsiság. Szeretném megérteni az egyre másra elém kerülő eseteket. És mert nagyjából egymillióan használják itthon a Revolutot. Szeretik, mert kényelmes, gyors, olcsó. Szóval jó lenne meggyőződni róla, hogy mindennek tetejébe még biztonságos is.
