A befektetők egyre idegesebbek, ha Amerikát kell finanszírozni. Mi van, ha azt mondják, hogy nem is akarják? Az amerikai adósság hatalmas szelete van Kína és Japán kezében. Trump geopolitikai játéka felfedi a dollár uralta világ sérülékenységét is.
A kötvénypiac tegnap visszavágott: az amerikai hozamok emelkedni kezdtek a Trump által kirobbantott újabb kereskedelmi feszültségek hatására. A legendás befektető, Ray Dalio (borítóképünkön) szerint a következő kockázat a „tőkeháború”, amikor maga a pénz válik geopolitikai fegyverré.
Tegnap az amerikai 10 éves államkötvény hozama 4,29 százalékra emelkedett, ami napi szinten 0,06 százalékpontos növekedést jelentett. Ez a szint szeptember óta a legmagasabb, miközben akkor a rövid lejáratú kamatok még 75 bázisponttal magasabban álltak a jelenleginél.
Ez szokatlan jelenség: azt mutatja, hogy a globális befektetők adják el a hosszú lejáratú amerikai állampapírokat, és egyre magasabb hozamot követelnek – miközben a jegybank szerepét betöltő amerikai központi bank, a Fed épp ellenkező irányba mozdulna.
A jelenség hátterében Donald Trump újonnan felmelegített vámfenyegetései állnak. Az elnök – akit állítása szerint továbbra is bosszant, hogy 2025-ben nem kapta meg a Nobel-békedíjat – szombaton bejelentette: február 1-jétől 10 százalékos vámot vetne ki nyolc NATO-tagország importjára, amely június 1-jére 25 százalékra emelkedne, amennyiben ezek az országok nem támogatják az Egyesült Államok azon lépését, hogy megvásárolja Dániától Grönland szigetét.
Később 200 százalékos vámot helyezett kilátásba a francia borokra és pezsgőkre, miután Emmanuel Macron francia elnök elutasította, hogy csatlakozzon Trump újonnan létrehozott „Béke Tanácsához”.
A befektetők – láthatóan megelégelték azt a bizonytalanságot, amit Trump tervei gerjesztenek – magasabb hozamot kezdtek el követelni az amerikai államadósság finanszírozásáért. Trump közben elutazott az általa nagyon kedvelt Világgazdasági Fórumra, a svájci Davosban, ahol továbbra is a nyugati szövetségi rendszeren belüli feszültségek adják a fő témát. A Fehér Ház agresszív üzenetei miatt Dánia nem is képviselteti magát a csúcson.
A háború, ami nem a kereskedelemről, hanem a tőkéről szól
A történteket nem hagyta szó nélkül az ismert befektető, Ray Dalio, aki régi figyelmeztetését ismételte meg Davosban. A 15,4 milliárd dolláros magánvagyonnal rendelkező befektető a Bridgewater Associates alapítója, amely a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb fedezeti alapja (hedge fund) több mint 90 milliárd dollárnyi kezelt vagyonnal.
„A kereskedelmi hiányok és kereskedelmi háborúk másik oldalán ott vannak a tőke- és tőkefegyverkezési háborúk. Ha megnézzük a konfliktusokat, nem lehet figyelmen kívül hagyni a tőkefegyverkezési háborúk lehetőségét. Más szóval: előfordulhat, hogy a továbbiakban nem lesz ugyanaz a hajlandóság az amerikai adósság megvásárlására, mint korábban.”
Dalio évek óta beszél a „capital wars”, vagyis a tőkefegyverkezési háborúk fogalmáról. Már 2018-ban nyilvánosan írt róla, majd részletesen kifejtette 2021-ben megjelent könyvében, a Principles for Dealing With the Changing World Order-ben.
Egyszerűen megfogalmazva: tőkefegyverkezési háborúról akkor beszélünk, amikor a pénz maga válik fegyverré.
A kereskedelmi háborúk az árukról szólnak. A vámok emelkednek, az import lassul vagy blokkolják az exportot. A tőkefegyverkezési háború ennél tovább megy: azt a pénzáramlást veszi célba, amely magát a kereskedelmet finanszírozza.
Amikor egy ország kereskedelmi hiányt halmoz fel, azt finanszíroznia kell. Ez a finanszírozás gyakran külföldről érkezik: külföldi kormányok, intézmények és befektetők vásárolják az adott ország kötvényeit, részvényeit vagy devizáját.
Idővel ezek a pénzügyi kapcsolatok hatalmasra nőnek. Külföldi kormányok – köztük például Kína és Japán – birtokolják az Egyesült Államok mintegy 38 ezer milliárd dolláros államadósságának körülbelül 25 százalékát.
Egy tőkefegyverkezési háborúban ezek a kapcsolatok zsarolási eszközzé válnak.
Az országok befagyaszthatják vagy lefoglalhatják egymás eszközeit, korlátozhatják a hozzáférést a tőkepiacokhoz, visszafoghatják a hitelezést, a befektetéseket vagy akár a fizetési rendszerek használatát is.
Nem ma kezdték: szankciók, embargók, blokkok
Mindez ez nem újdonság, Dalio történelmi kutatásai szerint ez a minta újra és újra megismétlődik.
Példákat hoz már a 17. századból, amikor a Hollandia tengeri blokádokkal uralta a globális kereskedelmet, elvágta riválisait – például Portugáliát – a kulcsfontosságú útvonalaktól, és végül csődbe taszította a portugál és spanyol kereskedelmi birodalmakat.
Hivatkozik az első világháború előtti évekre is, amikor Németország korlátozta Oroszország hozzáférését az európai tőkepiacokhoz, súlyos pénzügyi feszültséget okozva, amely gyengítette az orosz gazdaságot és belső instabilitást idézett elő. A második világháború előtti időszakban pedig az embargókra és eszközlefoglalásokra mutat rá – köztük az Egyesült Államok Japán elleni olajembargójára –, amelyek jóval a fegyveres konfliktus előtt fokozni kezdték a gazdasági nyomást.
A modern konfliktusokban Dalio az Oroszország, Irán és Észak-Korea elleni szankciókat emeli ki: eszközbefagyasztásokkal, dollártranzakciók tiltásával és a globális fizetési rendszerekből való kizárással próbálták elszigetelni ezeket a gazdaságokat, ellehetetlenítve a kereskedelem, az állami költekezés és a katonai tevékenység finanszírozását.
Ebben a háborúban a dollár az adu – vagy mégsem?
Az Egyesült Államok ebben a típusú konfliktusban különösen erős pozícióban van. A dollár a világ tartalékvalutája, a globális kereskedelem és pénzügyi rendszer jelentős része ezen keresztül zajlik, a jegybanki tartalékok közel 60 százalékát dollárban tartják. Ez jelentős befolyást ad Washington kezébe.
Ugyanakkor sérülékenységet is teremt.
Ha a geopolitikai feszültségek fokozódnak, a külföldi befektetők dönthetnek úgy, hogy elfordulnak a dollárban denominált eszközöktől, visszafogják az amerikai államadósság vásárlását – vagy akár el is adják azt. Az olyan eszközök, amelyeket nem lehet befagyasztani, szankcionálni vagy egy másik kormány által kontrollálni, például a bitcoin, vonzóbbá válhatnak.
„Amikor konfliktusok vannak, geopolitikai konfliktusok, még a szövetségesek sem akarják egymás adósságát tartani – mondja Dalio. – Inkább egy kemény eszközhöz fordulnak. Ez logikus, tényeken alapul, és a világtörténelem során újra és újra megismétlődik.”
A „kemény eszköz” alatt Dalio a pénzügyi rendszeren kívüli eszközöket érti. A legkézenfekvőbb példa az arany – és nem meglepő módon kedden (is) ide menekültek a befektetők.
Az arany ára egy nap alatt 3,25 százalékkal emelkedett, ami október óta a legerősebb napi teljesítménye. Az elmúlt egy évben az arany árfolyama 75 százalékkal nőtt, unciánként 4 053 dollárra. Az ilyen mértékű napi ugrás ritka a nemesfém piacán: 2004 óta mindössze 47 alkalommal zárt az arany 3 százaléknál nagyobb napi emelkedéssel.
A szintén kormányzati kontrollon kívüli eszközként emlegetett bitcoin ezzel szemben az elmúlt 24 órában 4 százalékkal esett, 89 341 dollárra, és az elmúlt 12 hónapban összességében 12 százalékos mínuszban van.
Ez azt is mutatja, hogy a kötvény-, deviza- és árupiacokon a geopolitikai bizonytalanság tartós kilengéseket hozhat, ami rövid távon kockázatot, hosszabb távon viszont szelektív befektetési lehetőségeket teremt.
