Nyugodtan. Szerintem nyugodtabban, mint néhány más ember máshová. Mivel van egy önálló, a kormánytól független stratégiánk, és az államnak nincs tulajdona az OTP-ben, nem gondoltam, hogy a választás bármilyen eredménye arra késztetne minket, hogy drasztikusan átgondoljuk, hogy hétfőtől hogyan is folytassuk a lakossági vagy vállalati hitelezést, vagy az egyéb tevékenységeinket.
Hosszabb távon persze az európai uniós források esélye feltétlenül pozitív. Ha van EU-s forrás, akkor a vállalkozók is sokkal hajlandóbbak beruházásokat indítani, főleg ismerve a magyar vállalkozói mentalitást. Sok esetben ugyanis azt veszem észre, hogy nem elég a kamattámogatás. Bizonyos vállalkozók ahhoz vannak hozzászokva, hogy akkor fektetnek be, ha valamennyit hozzátesz még az állam EU-s forrásból, vagy közvetlen magyar állami támogatás formájában. Egyébként inkább kivárnak. 2023-24-ben gyakorlatilag stagnáltak a beruházások, így az uniós források mindenképpen segítenek, ha újra elérhetők lesznek.
És van még egy dolog. Mivel az új kormánynak deklarált célja az euróbevezetés, ez nagyban hathat a kamatszintekre. Az OTP Csoport példájából is láttuk, mi történt Horvátországban pár évvel ezelőtt, vagy Bulgária idén januári euróbevezetése előtt: nem az eurózóna-csatlakozás napján csökkennek le a kamatok. Ha sikerül egy hiteles tervet készíteni, aminek a végén négy–öt év múlva ott van az eurózónához csatlakozás, és közben csökken a költségvetési deficit, és kordában tartják az inflációt, akkor nagyon gyorsan le tudnak menni a kamatok.
Egy bank szempontjából ennek kettős a hatása. Egyfelől csökken a kamatmarzs, másrészt növekszik a volumen. Az előbbi rontja, a másik javítja a bank eredményét. Közben a vállalati és lakossági ügyfeleknek egyaránt nagyon jó fejlemény lenne az euró, hiszen nem államilag támogatott módon, hanem piaci alapon juthatnának hozzá háromszázalékos kamathoz. Horvátországban és Bulgáriában is azt láttuk, hogy nőtt a hitelek iránti kereslet, nőtt a hitelezési volumen, és a bankok és az ügyfelek is jól jártak.
Persze, hogy van realitása.
Ezt végig lehet vinni, csak kell egy következetes kormányprogram. És nem csak egy kormánynak a programja, hiszen maga a tényleges csatlakozás valószínűleg a következő választások után történhet csak meg.
De azt is szögezzük le, hogy ez nem csodaszer. Senki ne gondolja azt, hogy az euró majd minden problémánkat megoldja, és nem lesznek nehéz helyzetek a későbbiekben. Van több ország, amelyik eurócsatlakozás nélkül is nagyon jól tudta menedzselni a külső sokkokat és kríziseket. Például Albánia, Csehország, de még a lengyeleket is érdemes megnézni. Ha van egy lehetőleg kontraciklikus monetáris politika, ha megvannak azok a fiskális fékek, amik garantálják a költségvetési egyensúlyt, és nem engedik az egekbe szökni az államadósságot meg az inflációt, akkor egyébként a legjobb egy saját deviza. Csak ez nekünk sose sikerült. Az elmúlt húsz–harminc évben, amikor gyors volt a növekedés, akkor is inkább prociklikus politikát folytattunk.
De még egyszer mondom, senki ne gondoljon úgy az euróra, hogy attól minden rendben lesz. Ez nem egy varázsszer, csak egy jó lehetőség.
Második éve díjazzuk több kategóriában a bankszektor szereplőit, idén A jövő banki vezetője címet ön hozta el, szoros versenyben egy független zsűri pontozása alapján. Mit szól a díjhoz?
Nagyon megtisztelő, egyrészt a Forbes és a Visa magyar és nemzetközi reputációja miatt, másrészt a zsűri miatt. Ilyenkor mindig megnézem, ki is ítéli nekem a díjat, és nyilván jó volt látni, hogy ez egy szakmai és független zsűri volt. Ráadásul nem kellett rá pályázni, ezért nem is számítottam rá, és ez még hozzátesz a jó érzéshez.
Egy éve vagyok vezérigazgató, talán most már ki lehet állítani az első bizonyítványt a teljesítményemről. Nem szeretném azt sugallni, hogy amit az OTP az utóbbi évben elért, az az én teljesítményem, hiszen a bank sosem egy emberre épült.
A stratégiai kérdéseket továbbra is az Elnök (Csányi Sándor – a szerk.) viszi, az igazgatóság dönt olyan kérdésekről, mint a nemzetközi terjeszkedés vagy például a tőkefelhasználás, de operatív szinten én is annak vagyok a híve, hogy az alattam lévő csapatot bevonjam a döntésekbe. Legyen meg a lehetőség arra, hogy végig beszéljük a fontos kérdéseket, mert az út sokszor fontosabb és tanulságosabb, mint maga a döntés.
Csányi Péter 2026 április 24-én / Ránki Dániel
Az elmúlt egy év arra mutatott rá, hogy ennek a hozzáállásnak pozitív hatása van a szervezeti dinamikára. Az, hogy a részvényárfolyam mennyit ment fel, azt nyilván nagyon sok minden befolyásolja, arról sosem gondoltam, hogy azt az én teljesítményem indokolja. De láthatóan le se von belőle, máskülönben nem tudtunk volna egy év alatt 60 százalékot emelkedni.
Valóban szinte napra pontosan egy éve vette át az OTP vezérigazgatói pozícióját. Mi volt az, amikor először azt érezte, hogy na, ez már az én felelősségem volt, az én döntésem, vagy akár az én sikerem?
Az új munkakörbe belépve nyilván a formális felelősség is megérkezett a vállamra, de azért nem lehet azt mondani, hogy korábban ne működtünk volna már hasonló felállásban. Két évvel a kinevezésem előtt hoztuk létre az Executive Steering Committee-t, a bank operatív vezetői bizottságát. Ennek a vezérhelyettesek és néhány ügyvezető igazgató a tagjai, és ezt a testületet már 2023 óta én vezetem. Azóta foglalkozom a digitális kérdések mellett egyéb témákkal is, pedig akkor még a digitális divíziót vezettem.
Volt tehát átmenet, nem úgy történt, hogy pénteken még az egyik a pozícióban ülök, hétfőtől a másikban. Ez egyfajta felkészülési idő is volt, ki tudtuk úgy alakítani az együttműködési módot a kollégákkal, hogy a szervezetnek is minél kisebb zavarral járjon ez a váltás.
Inkább bizonyítani akart ebben az első évben vagy a stabilitást mutatni?
Bizonyítási kényszert talán azért nem éreztem, mert az OTP meghatározott stratégia mentén halad, és ebben nem volt drasztikus váltás. Nem arról volt szó, hogy a személyi döntés 180 fokos fordulatot hozott volna a stratégiában. Inkább az volt a fontos, hogy a korábbi sebességgel és dinamizmussal tudjuk azt végrehajtani. És volt azért pár olyan téma, amire én hangsúlyosabban akartam fókuszálni, de ezekre inkább finomhangolásként tekintek.
Tud mondani példákat?
Például, hogy kerüljön még jobban előtérbe az ügyfélközpontúság. Hogy mindig gondolkozzunk az ügyfél fejével, és ennek mentén alakítsuk át a folyamatainkat, ne azért dolgozzunk így vagy úgy, mert úgy szoktuk meg. A másik fontos témakör a költséghatékonyság, hiszen látjuk, hogy a csoport leányvállalatai közül többen jobb költséghatékonysági mutatókkal rendelkeznek, mint a magyar operáció. Ebben nyilván annak is van szerepe, hogy egyes szabályozói elvárások plusz terheket rónak ránk, de bizonyos dolgokat igenis tudunk befolyásolni a folyamatok átalakításával.
A harmadik dolog az elsővel szorosan összefügg: folyamatosan keressük, hogy a bankoláson túl hogyan tudunk értékteremtő szolgáltatást nyújtani az embereknek. Erre csak az egyik, de elég jó példa az ingatlanos ökoszisztémánk, amellyel nemcsak a finanszírozás pillanatában vagy az előtakarékoskodás folyamatában tudunk ott lenni az emberek életében, hanem az ingatlankeresésre, a berendezésre, a biztosításra és minden egyéb kapcsolódó igényre kínálunk megoldásokat. Erre a három területre tehát az elmúlt egy évben kicsit hangsúlyosabban figyeltünk, főleg Magyarországon.
De mivel szerencsére ott vagyunk tíz másik országban is, még annak sem jutottam a végére, hogy minden országban találkozzam a jegybankelnökkel, a pénzügyminiszterrel, és erősítsem a kapcsolatrendszeremet. Fontos, hogy ne csak akkor menjek hozzájuk, amikor baj van. A legnagyobb leánybankjaink országaiba már eljutottam, és a korábbinál tudatosabban próbálok jelen lenni a leányvállalatoknál, hogy támogatni tudjam őket.
Sikerült, amit eltervezett?
Nagyon sok mindenben tudtunk előre lépni. A közgyűlésünkön számot adtunk a 2025-ös eredményekről (rekordprofit lett 1100 milliárd forintos csoportszintű eredménnyel – a szerk.), és nemsokára az idei első negyedévit is publikáljuk, azt gondolom, hogy jó úton haladunk. Jó néhány szervezeti átalakítást is megléptünk már a hatékonyság érdekében, és néhány személyi csere is történt.
Ez már kimondottan önhöz köthető? Azt látta, hogy egy-egy poszton szükség van változásra?
Ahogy mondtam, ezek nem egyszemélyes döntések. A bizottságok fontos szereplők a döntéshozatalban, és az Elnök is elég aktív. A személyi kérdésekben például nagyon hangsúlyosan részt vesz.
Mi másban még?
Stratégiában, külföldi akvizíciókban, hogy mit világítsunk át, mit nézzünk meg jobban, esetleg melyik régióba lépjünk be. Üzletági stratégiákkal kevésbé foglalkozik, de az OTP Csoport regionális jelenlétével nagyon is. És elengedhetetlen a szerepe a kormányzati kapcsolattartásban is, legyen az bármelyik kormány.
Ez így is marad?
Igen. Szervezetileg is hozzá tartoznak munkáltatói jogkörök, a vezérigazgató-helyetteseket, a leányvállalatok első számú vezetőjét ő nevezi ki. A Management Committee-t is ő vezeti, ebben ugyanolyan aktív, mint korábban. Az igazgatóság is rendszeresen összeül, a szervezeti kérdéseket ennek a vezetői testületnek kell jóváhagynia, természetesen ebben is aktív. És ahogy mondtam, bizonyos stratégiai kérdésekben, például a regionális stratégiát illetően részt vesz a döntési folyamatban.
Előre lefektettük a feladatmegosztás elveit és a hatásköröket, és szerencsére az elmúlt egy évben nem volt rá szükség, hogy ezen változtassunk. Az a helyzettől és a témáktól függ, hogy hetente, kéthetente vagy éppen hetente többször is találkozunk-e.
„Bizakodásra ad okot” a miniszterek szakmai háttere – Csányi Péter az új kormányról / Ránki Dániel
Említette, hogy a külföldi leánybankokat járva építi a kapcsolatokat pénzügyminiszterekkel, jegybankelnökökkel stb. Itthon ezt mennyire csinálja? Egyáltalán mennyire tartja fontosnak azt, hogy egy banknak, az ország legnagyobb bankjának erősek legyenek az informális politikai kapcsolatai?
Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy függetlenek vagyunk. Az állam nem tulajdonos a bankban,
így nem kell megfelelnünk semmilyen állami elvárásnak.
Emiatt kevésbé tartom ezt fontosnak. Ugyanakkor, Magyarország legnagyobb bankjaként jó viszonyra kell törekednünk a mindenkori kormánnyal, és kell, hogy aktív párbeszédünk legyen, le kell tudnunk ülni egy tárgyalóasztalhoz.
Mi ezt Magyarországon leginkább a Bankszövetségen keresztül csináljuk. Becsei András, az OTP vezérigazgató-helyettese a Bankszövetség alelnöke, ezt a feladatot operatívan ő viszi. Én továbbra is abban hiszek, hogy hatékonyan tudjuk képviselni magunkat, és ezt fontos szektorszinten csinálni. Legfeljebb azokban a kérdésekben szoktam közvetlenül egyeztetni, amik kizárólag az OTP-t érintik, de szerencsére viszonylag kevés ilyen téma akadt.
Találkozott Magyar Péterrel az utóbbi időben? Van kapcsolata Kapitány Istvánnal, Kármán Andrással? Mennyire ismeri az új kormány gazdasági- illetve pénzügyminiszterét?
Nem ismerem még jól őket, és a kormányváltás kapcsán nem volt még egyeztetésem velük. A szakmai életútjukat látom, azt tudom megítélni, és az mindenképpen bizakodásra ad okot, hiszen a leendő miniszterek olyan vállalatoktól jöttek, amelyek a versenypiacon jó cégeknek mondhatók, és a szakmai felkészültségük mindenképpen pozitív.
Kapitány Istvánnal egyszer találkoztam az elmúlt hetekben, mert mindketten zsűritagok voltunk az EY egyik eseményén. (Az év üzletembere program bírálóbizottságának tagjai – a szerk.) Pozitív személyiségnek tartom, de személyesen egyelőre ennyi a kapcsolatunk. Kármán Andrással volt a Bankszövetségnek már egy egyeztetése. Pozitív volt, úgy látom, hogy nyitott a konstruktív párbeszédre. Az biztos, hogy nagyon kötött pályán mozog a magyar gazdaság. A költségvetési deficit elég magas, és a növekedés sem mondható acélosnak.
Eddig a kormány támogatta is a bankokat, meg el is vett tőlük. Az egyik oldalon ott voltak az állami hiteltámogatások, ami azért a bankoknak tisztességes jövedelmezőséget hozott, a másik oldalon meg ment a sanyargatás a bankadóval, és sokat panaszkodtak a piaci szereplők a kiszámíthatatlanságra is. Ezzel kapcsolatban mire számít?
Hiába igaz, hogy mi bankárok szeretünk panaszkodni, ettől még európai összehasonlításban tényleg nálunk a legmagasabbak a banki terhek. Az is tény, hogy eközben az államilag támogatott programok jelentősen hozzátettek a hitelezési aktivitáshoz. Ha ezek nem lettek volna, akkor a magas kamatkörnyezetben valószínűleg nulla hitelnövekedés lett volna. Ez mindenképpen hozzá tartozik a fair képhez.
Ami meg a jövőt illeti, ahogy említettem, rossz helyzetben van a költségvetés. Az iráni háború további bizonytalanságot okoz az olajárakkal és a gázárakkal kapcsolatban, tehát kicsi a mozgástér, de
bizakodó vagyok, hogy legalább egy ütemtervet ki tudunk alakítani a kormánnyal közösen, hogy mennyi idő alatt vezetik ki a piactorzító intézkedéseket.
Mert itt nemcsak a bankadóról, extraprofitadóról, kamatplafonról, tranzakciós illetékről és hasonlókról van szó, hanem holisztikusabban kellene átnézni azt, hogy például a külföldi szolgáltatókat miért terhelik kevésbé bizonyos tételek, és miért kerülnek versenyhátrányba a magyar bankok.
Erről már konkrétan volt szó azon a bankszövetségi egyeztetésen, ahol Kármán András is ott volt?
Ez egy első egyeztetés volt, egyelőre azt tudom mondani, hogy már az pozitív volt, hogy volt egyfajta nyitottság, hogy ezekről a témákról beszéljünk. De nyilván nem csak a kormányon múlik, hogy ezeket a terheket mikor lehet elkezdeni kivezetni, hiszen még azt sem tudjuk, hogy az EU-s források mikor tudnak bejönni.
Egy tőzsdei elemző azt mondta, hogy az OTP-nek pozitív, ha tisztul a piac, és nem lesznek államilag kedvezményezett bankok, akikhez nem feltétlenül azért megy forrás, mert jobb ajánlatot adnak, hanem mert állami hátszelük van. Számol ilyen hatással?
Nagyon örülnék annak, hogyha a piaci szereplőkön, különösen állami cégeken, önkormányzatokon a jövőben kisebb lenne nyomás, hogy hová viszik a pénzüket, vagy honnan vesznek fel hitelt. Abban hiszek, hogy minél tisztább a verseny, annál jobb mindenkinek, állami vállalatnak, önkormányzatnak, vagy bármely magáncégnek. Írjanak ki tendert, a versenyző bankok adjanak be ajánlatot, és a piac majd dönt.
Eddig milyen mértékű piactorzulás volt itt?
Érdemes megnézni bizonyos bankok betéti állományait, abból látható, hogy főleg vállalati és önkormányzati oldalon hogyan helyeződött át a volumen más piaci szereplőktől. Ennél többet nem szeretnék erről mondani.
Ez tehát egy olyan lehetőség, amire kimondottan érdemes rámozdulni? Fognak ebbe energiát, salest fektetni?
Mindig is foglalkoztunk ezzel, mert a vállalati üzletág kiemelten fontos szegmensünk. Míg nyolc–tíz évvel ezelőtt körülbelül hét százalék volt itt a piaci részesedésünk, most 21–22 százalék. Nagyon jelentősen sikerült az elmúlt évtizedben nőni. Az a cél, hogy ezt a növekedési ütemet fenntartsuk.
Csak egy példa megint az önkormányzatokat kiemelve. Ha mi hitelezzük őket, de közben azt mondják nekik, hogy ne hozzánk hozzák a betéteiket, mert egy másik szereplőhöz kell vinniük, akkor megborul az üzleti modell. Minél kevesebb ilyen beavatkozás van a piacon, annál nagyobb a verseny, és hosszú távon annál fenntarthatóbb és kockázatmentesebb lesz a környezet, amivel mindenki nyer. A bankok és az ügyfelek is.
