Az ingatlanpiac kemény hely. Az utóbbi fél évben megtapasztaltam, mennyire. A mentális egészségem alaposan megsínylette a kereséssel járó nyűgöket – hát még a pénztárcám –, de végül tisztességes helyre tudok költözni. Minden egyedül, csok, babaváró és külső segítséget nélkülöző lakáskeresőnek gyűjtöttem össze hét tapasztalatom az utóbbi hét hónapomról.
2015-ben kezdtem el dolgozni. Mint nagyon sok más huszonéves, ha megkérdezik tőle, hogy mire gyűjt, az első dolgok között soroltam fel a lakáscélt. 24-25 éves koromra az én agyamba is alaposan beégtek a többnyire egyébként tényleg igaz klisék: minek tömnéd más zsebét az albérletben? Egy ingatlan mindig jó befektetés, főleg Budapesten. Mi van, ha a főbérlő eladja a fejed fölül az albit? Egész más a saját lakásodba hazamenni, mint egy olyan helyre, ahol kvázi vendég vagy. És hosszan lehetne folytatni a sort.
Mindehhez hozzájön, hogy a családom nem budapesti, a mamahotel anyagi biztonsága nem adatott meg a fővárosban. Öt éve albérletben élek, még ha csak szobát is bérlek, és azt is nagyon jutányos áron. A mostani piaci viszonyokhoz képest mindenképp.
