Tele van értéktelen projektekkel és átverésekkel az egész kriptovilág. A piac nagyon fiatal, az ökoszisztéma még nem tudta megtisztítani magát a shitcoinoknak nevezett, rossz vagy hamis valutáktól. Pláne az olyanoktól, amik kísérleteznek és olyan megoldásokat akarnak meghonosítani, amik korábban sehol sem működtek. Az Olympus DAO nevű valuta első, második, sőt harmadik hallásra is piramisjátéknak tűnik. Pedig a mögötte lévő algoritmus eddig remekül működik, óriási hozamokat biztosít egy különleges, egyedi elgondolással. Ez a jegybanki politika algoritmikus megfelelője: pénzt nyomtat, betéti kamatot ad és szabályozza a forgalomban lévő mennyiséget. A tőkepiaci szakértők nem akartak nyilatkozni róla, de a milliárdos kriptobefektető bízik benne.
Egy évtizeddel ezelőtt a közgazdaságtanhoz konyító befektetők elkerekedett szemmel néztek, hogyan tud a Quaestor évi 10 százalékos hozamot összehozni a betéteseknek. Sejtették, hogy itt valami bűzlik, egyszerűen nem lehet iszonyú kockázatos spekuláció nélkül ilyen éves hozamszintet elérni. Persze nem tudott, kiderült, hogy piramisjáték volt az egész, 2015-ben be is dőlt, a per a mai napig tart.
Mit mondjon akkor a közgazdaságtanhoz konyító befektető, ha azt mondják neki: van egy eszköz, amivel évi 8000 százaléknyi nyomtatott hozamot érhet el azzal, hogy nem csinál semmit? „Nyilván, röhejes az egész, piramisjáték, átverés.” Ráadásul mindez egy kriptopiaci eszköz. Mi más? Közgazdasági és pénzügyi nonszensz, a minden hülyeségbe behúzható kriptofejek újabb bolondsága, ha létezik is, összeomlik, ha nem omlik össze egyből, majd akkor fog, amikor az alapítók meglépnek a pénzzel.
