Ha már tudod, nagyjából mibe tennéd a pénzed, akkor sem mindegy, mikor és hogyan töltöd fel a portóliódat. Hogyan védekezz a nagy esések ellen, miért ne shortolj, és milyen formában nyúlj az állampapírokhoz? A Kezdő kisbefektetők bibliájának negyedik része ezekre a kérdésekre ad választ.
1. Diverfizikálj! (És ne tőkeáttétezz vagy shortolj.)
A portfólióépítés alapja a diverzifikáció, magyarul sose tedd az összes tojást egy kosárba. Ha hosszútávra tervezel, akkor ez különösen igaz: minél szélesebb spektrumát feded le a befektetési palettának, annál kevésbé fáj, ha valamelyik vételed defektet kap. A portfóliók többségében a részvények vannak túlsúlyban, a klasszikus stratégia, a 60/40 is innen kapta a nevét: 60% részvény mellé 40% kötvényt volt régen szokás venni, és ezt a felállást sokan a mai napig tartják, de ez messze nem kötelező.
Kezdő befektetőként kiemelten fontos, hogy mindig csak annyi pénzt fektess be, amennyid van, azaz ne fektess be hitelből, szakszóval ne használj tőkeáttétet, hiszen az ilyen konstrukciókban saját tőkéd akár többszörösét is elbukhatod.
Kicsit bonyolultabb, de éppen emiatt kezdőknek a shortolást sem ajánljuk: ilyenkor a befektető egy részvény értékének az esésére játszik. Ha a shortolt eszköz értéke mégis nő, akár az eredeti befektetésünk többszörösét is elbukhatjuk. Ez nem a kezdők terepe.
Kezdő kisbefektetők bibliája
Ez a tartalom egy nagyobb összeállítás része. A Kezdő kisbefektetők bibliájában hasznos tippeket adunk és az alapvető fogalmakat is elmagyarázzuk azoknak, akik most lépnek be a piacokra.
A sorozat részei:
- Mit tegyél a piacra lépés előtt?
- Hogyan kezdj bele a befektetésbe?
- Milyen eszközök közül választhatsz a befektetés során?
- Hogyan rakd össze a befektetési portfóliód?
- Mit tegyél, ha már kész a portfóliód?
A sorozat részét képező szótár itt érhető el.
2. Magyar vagy külföldi részvény?
Részvényeid kiválasztása során is érdemes tartanod a diverzifikáció logikáját: ne csak egy ország cégeit vedd, és ne csak egy szektorból válogass. A gyakorlatban ezt úgy érdemes megvalósítani, hogy magyar részvények mellé amerikai vagy nyugat-európai papírokat is felveszel a palettára. A döntés előtt tájékozódj, az elemzők mennyire látják erősnek a részvény kilátásait, milyen kockázatokat látnak a cég előtt, és milyen célárat adtak ki az árfolyamra: ha a papír már itt, vagy ennél is feljebb jár, érdemes újragondolni a választást.
→ PRO TIPP: Tippek és információk – de honnan?
Részvénybefektetéseknél sok fontos adat ingyen is elérhető. Ilyenek például a 13F-jelentések, amiket az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet (SEC) ír elő negyedévente a nagy amerikai befektetőcégeknek. Ezekből az is kiderül, hogy a nagy amerikai guruk, például Warren Buffett vagy Michael Burry milyen papírokba teszik a pénzüket, és milyen pozíciókat tartanak. Vannak fizetős platformok is, mint például a Simply Wall Street, ezek adatokat aggregálnak, és elemzéseket tesznek közzé.
Egyes portálokon (például a Seekinalpha) akár ingyen is értékes információkhoz és részvényelemzői ajánlásokhoz lehet jutni, de a gazdasági hírportálok is hasznosak, mint a Yahoo Finance vagy a Reuters hírügynökség vonatkozó anyagai. Jobb több helyről tájékozódni, legalább két–három különböző forrást összevetni.
Ha pedig már részvényes vagy, és hosszabb távú tőzsdei befektetéseid vannak, az adott társaság gyorsjelentései a legfontosabbak. Az se árt, ha olvasod a brókercéged hírleveleit, befektetési podcastokat hallgatsz, és követed a gazdasági naptárakat: mikor milyen jegybanki döntés vagy makrogazdasági jelentés várható. És hogy egy Forbes-alanyt is idetegyünk, Sólyomi Dávid és csapatának Falcon Method nevű hírleveléből is sokan merítenek. Ahogy a Forbes saját hírleveléből, a Money-ból is sok érdekességet tudhatunk meg.
3. Állampapírt is vennél? Konkrét papírt vagy alapot vegyél?
Míg sokan a portfóliójuk 40%-át állampapírban tartják, ez csak egy javaslat, nem egy szabály, de annyi biztos, hogy valamekkora részt érdemes a kötvényeknek is szorítani. Magyar állampapírokat könnyedén és adómentesen vehetsz az Államkincstáron keresztül, a jelenlegi kínálatban pedig évi 6%-os kamatot is bebiztosíthasz magadnak, ami jelentős védvonalat jelent egy esetleges részvénypiaci lefordulás ellen is. Ha nem a magyar államadósságot szeretnéd finanszírozni, hanem egy másik országét vagy egy cégét, ezt is megteheted, de itt már az adóterhekkel is számolni kell.
→ PRO TIPP: Beszélnünk kell a kamatkockázatról!
A devizakockázatról beszéltünk már, és arról is, hogy az államcsőd esélye elenyésző (ha egy ilyen bekövetkezik, amúgy is sok minden borul). De van még egy srác a zenekarban: a kamatkockázat. A fix kamatozású állampapíroknál, bár végig tudod előre a kamatot, azt nem láthatod előre, hogy a piaci környezet hogyan mozog majd, és ahhoz képest mennyit nyersz vagy veszítesz a fixált kamatoddal. A változó kamatozású papírok együtt mozognak a piaccal, viszont mivel kamatuk vagy az inflációhoz, vagy a diszkontkincstárjegy (dkj)-hozamhoz van rögzítve, jövőbeli alakulását legfeljebb becsülni tudod, itt tehát van egy bizonytalansági faktor.
→ PRO TIPP 2: Futamidő és árazás
A diszkontkincstárjegyek és az államkötvények között két fontos különbség van, a futamidő és az árazás (kamatszámítás) módja. A dkj-t legfeljebb egy évre, a kötvényt legalább egy évre bocsátja ki az állam. A kamatszámításuk, illetve hozamuk csak annyiban tér el, hogy előbbit diszkont áron, olcsóbban veszed meg, majd névértéken jutsz hozzá, ha a lejáratig megtartod – a különbség a hozamod. A kötvényt viszont névértéken (kibocsátáskor), vagy az aktuális árfolyamon (kibocsátás után, lejárat előtt) vásárolod meg, és úgy rakódik rá a kamat. Nem perdöntő különbség, nem ez a szempont határozza meg, hogy melyik állampapírt érdemes választanod.
4. Kriptóból keveset, vagy annyit se
Ha mindezek után egzotikusabb eszközök felé fordulnál, az arany a legkézenfekvőbb megoldás, amely a történelmi tapasztalatok szerint extrém értékálló, nehezebb piaci időszakokban általában felülteljesít, mert – épp az értékállósága miatt – klasszikus menekülőeszköz a befektetőknek, ha a piacok lefordulnak.
Az elmúlt évek nagy sztárja, a sokak által „digitális aranyként” fémjelzett bitcoin, a kriptopiac azonban a legkockázatosabb, legkiszámíthatatlanabb csücske a tőkepiacnak, így ide csak annyi pénzzel merészkedj, amit egészen biztosan nem bánsz elveszteni. Portfóliódat ugyanakkor színesítheted olajjal, kakaóval, vagy éppen ezüsttel is (szevasz, árupiac!).
5. Fordulj a profikhoz! ETF és befalapok: egy opció, amivel mindig érdemes számolni
Ha a portfólióépítés kihívásait inkább a profikra hagynád, van egy jó hírünk: ezt részben, de akár teljes mértékben is megteheted! A piacon ugyanis temérdek ETF (exchange traded fund, tőzsdén kereskedett befektetési alap) érhető el, amit profi befektetési szakemberek állítanak össze bizonyos szempontok mentén: lehetnek technológiai, banki, vagy éppen régiós fókuszú részvényekkel tele, tartalmazhatnak bizonyos vállalati vagy államkötvényeket, de akár ezek egyvelegét is.
Az ETF-ek előnye, hogy már alapvetően diverzifikáltak az összetételük vegyessége miatt, általában nagyon olcsók, és megvételükkel sok termék felé egy csomagban szerzünk kitettséget – mégpedig olyan mértékben és arányok szerint, amit az adott ETF összeállítója a tényadatokat mérlegelve jónak ítélt, így egy rostán már biztosan átment az adott „miniportfólió”. Az ETF-ek azért is lehetnek jó választás, mert annyit vehetünk meg belőle a portfóliónkba, amennyit csak akarunk, így több alap tartásával még tovább lehet aprózni a kitettségeket, ezzel csökkentve a kockázatunkat.
→ PRO TIPP: Melyik a drágább: a részvényalap vagy ha közvetlenül tőzsdézek?
Először nézzük a profik által kezelt befektetési alapokat, aztán az ETF-eket. A kényelemnek ára van. A profi csapatok általában fix és sikerdíjakkal dolgoznak. A fix díjat – a kezelt állomány egy-három százalékát – az alap eredményétől függetlenül levonják, a sikerdíjat (általában a hozamtöbblet 20, néha 25 százaléka) csak akkor, ha egy meghatározott referenciahozam felett teljesítenek.
Mivel a díjstruktúra ennél azért bonyolultabb (van felügyeleti díj, letétkezelési díj és vannak forgalmazási jutalékok a befektetési jegyek adás-vételekor), érdemes barátkozni a TER-mutatóval, ami egyetlen százalékos formában mutatja meg az alapra terhelt költségeket. Egy gond van vele, nincs az alapok homlokára írva, viszonylag nehéz kibogarászni, mennyi a teljes költséghányad-mutató (total expense ratio) egy kiszemelt alapnál. Az MNB legalább évente és alaptípusonként közli ezt a számot.
Ehhez tudod nagyjából viszonyítani a direktben, brókeren keresztüli részvényvásárlás költségét: az sincs ingyen. A jutalék általában 0,08–0,5 százalék között, a devizaváltás díja a 0,3–0,5 százalékos tartományban mozog, szolgáltatója válogatja. Sok helyen az értékpapírszámlán kezelt állomány, és önmagában az értékpapírszámla megléte után is szednek díjat, még ha ezek az összegek legtöbbször marginálisak is. Egyértelmű választ a kérdésre mégis azért nehéz adni, mert nagyon sok múlik azon, mennyire sűrűn adsz-veszel részvényeket vagy befektetési jegyeket.
Nézzük az ETF-eket. Itt a fenntartási költség évente legfeljebb 0,1 százalék, ezen felül csak a vételi jutalékot csippenti le a bróker, maximum 0,5 százalékot. Cserébe tanácsadást itt nem kapsz, nem is dönt helyetted senki, mikor kell kiszállni vagy bennmaradni, ezt a piacot a passzív befektetések uralják, kevés az aktívan kezelt ETF.
Irány a következő tartalom: mit tegyél, ha már kész a portfóliód?
