Már sokszor gondoltam, hogy leállok az állampapíros témával, de újra olyan sok kérdést, észrevételt kaptam, hogy néhány fontos szempontra talán nem árt, ha felhívom a figyelmet a nagy újrabefektetési dilemma kapcsán.
Örömteli, hogy sokan betolták a pénzüket az inflációkövető állampapírba, amikor visított a kotta, hogy ezt kell tenni. Épp ezért nehéz most, amikor beesik a nagy halom kamat, dönteni a továbbiakról. A kotta ugyanis nem hogy nem visít, de szinte semmit se mond, az állami adósságkezelő – a maga szempontjából profin – belőtte úgy az állampapírok kondícióit, hogy egyértelmű nyertes nincs. Ha a jelenlegi várakozások szerint alakul az infláció és csökkennek lassan a pénzpiaci hozamok, akkor nem lesznek számottevő különbségek a következő években az egyes állampapírok által biztosított hozamokban.
Akkor mégis mi alapján döntsünk? A legfontosabb, hogy szusszanjunk egy nagyot és vegyük számba a következő kérdéseket.
Mindenekelőtt: milyen a kockázatvállalási hajlandóságom? Sokan jöttek be a PMÁP-ba azért, mert látszott a 35 százalékos fix kockázatmenetes hozam két évre. Ma, amikor ugyanez jó esetben 15, az első dilemma, hogy a magasabb hozamért a pénz egy részét áttegyük-e más, magasabb kockázati szintet képviselő befektetésekbe. Az utóbbiakkal kapcsolatos esélylatolgatás több újabb cikk témája lehetne, most csak azt a hármat említem, ami szigorúan szubjektíven számomra vonzó kategória.
