Nyugdíj-, lakás- és egészségbiztosítók tömkelege várja a fiatalabb generációt is Magyarországon. Várja, de ennek a rétegnek kis túlzással ismeretlen fogalom az öngondoskodás – a 30 alattiak jellemzően kerülik a szépkorú éveiket megkönnyítő befektetéseket. Pedig a nyugdíjban annyira már nem reménykedhetünk. Gondatlanok vagyunk, vagy csak nincs miből félretenni?
Nincs olyan, hogy túl korán – kezdte közel hat évvel ezelőtt egyetemi előadását az egyik nagy magyarországi biztosító felsővezetője. A Közgáz könyvtárának kiselőadójában, körülbelül húszan ülhettünk vele szemben: létszámunk nagyjából megegyezett az átlag életkorunkkal is. Fura élmény volt öngondoskodásról, főként a nyugdíjunkról már ekkor komolyan beszélgetni, még úgy is, hogy a pénzügyi szakkollégiumunk által szervezett fejtágító a szakmai érdeklődésünk miatt nem is esett olyan távol tőlünk.
Az előadónak – aki többször is megjegyezte, mennyire örül, hogy ilyen fiatalon már ebben a témában is szeretnénk elmélyülni – azonban még furább lehetett az a huszonpár huszonéves szempár, ami rá szegeződött.
