Másfél éve vezeti az OTP-t, és mielőtt az egyik legnagyobb külföldi bankvásárlással új fejezetet írhat a bank történetében, még meg kell küzdenie Moszkvával, a balti felügyeletekkel és a magyar kormány gazdaságpolitikájával is. Miért nem hagyják ott Oroszországot, meddig várnak a piacbarát fordulatra, és mennyire az övé már az OTP? Nagyinterjú Csányi Péterrel.
Forbes.hu: Szeptember közepén még 47 ezer forint volt az OTP árfolyama, aztán hirtelen 38 ezerig zuhant, nem szoktunk hozzá, hogy három hét alatt húsz százalékot esik a papír. Azokban a napokban a szokásosnál gyakrabban pillantott az árfolyamra, akár napközben is?
Csányi Péter: Persze, hogy gyakrabban, amikor nagyobb kilengés van, jobban figyelem az árfolyamot. Azokban a napokban az európai indexek és azon belül is a bankrészvények nagyon jelentősen csökkentek, de volt egy OTP-specifikus reakció is a befektetők részéről, amit az magyarázott, hogy bejelentettük orosz stratégiánk felülvizsgálatát.
Időben azért ez jött kicsit előbb, az első két nap még kifejezetten az OTP esett, és épp mire megnyugodott volna az árfolyam, jött a második hullám.
Majd következett egy gyors és jelentős korrekció felfelé. A tőzsdén ez néha a fundamentumoktól függetlenül megtörténik, és a befektetők ezt pontosan tudják. Ez egyébként nem olyan rendkívüli. A mi esetünkben a béta (a volatilitás mérőszáma – a szerk.) jóval magasabb, tehát rossz hírre egy kicsit mindig többet esünk, jó hírre viszont előfordul, hogy többet emelkedünk.
Miért értelmezte ennyire rossz hírnek a piac, hogy felülvizsgálják az oroszországi jelenlétet, és esetleg ki is vonulnak Oroszországból?
Eleve régen nyilatkoztunk ilyen konkrétan az orosz terveinkről, és ugyan a megoldást még mi is keressük, a befektetőket, úgy látszik, kicsit váratlanul érte. Az elemzéseket olvasva egyébként azt látom, hogy eddig is elég jelentős diszkonttal számolták az orosz profitot az OTP eredményében, vagy nem is vették figyelembe a célárfolyamban. Valószínűleg most növelték a befektetők ezt a diszkontot a kalkulációjukban.
Tehát most azt árazzák, hogy vagy Luminor-vásárlás lesz vagy orosz maradás, a kettő együtt nem működik? (Júliusban jelentették be, hogy az OTP aláírta a három balti országban jelen lévő Luminor megvásárlását.)
A szokatlan árfolyamingadozást elnézve még olyan szcenáriót is árazhattak, hogy egyszerre nincs Luminor, és van orosz kivonulás. A 38 ezer alatti szint szerintem egyértelmű túlreagálás volt, ezt támasztja alá az azonnali tízszázalékos visszapattanás is.
Akkor most hol tartunk? Akkor mi a stratégia, ha választani kell a Luminor és Oroszország között, illetve ki lehet-e egyáltalán jönni Oroszországból?
Ez rendkívül komplex kérdés. Oroszországot illetően az OTP azt az utat választotta, és ezt következetesen kommunikáltuk is, hogy amíg gazdaságilag racionális, addig megpróbálunk a háború ellenére is bent maradni.
Úgy voltunk vele, és most is azt gondoljuk, hogy minden háborúnak vége van egyszer, és az OTP menedzsmentjének egyértelmű célja, hogy ha csökkentett aktivitással is, de próbáljuk meg nyitva tartani az opciókat a későbbiekre.
Az elmúlt időszakban ez racionális volt, figyelembe véve a morális szempontokat is. Az OTP menedzsmentjének alapvetően a részvényesi értéket kell megőriznie, de a lelkiismeretünket az is megnyugtatja, hogy egy áron aluli eladással nem tömünk pénzt az orosz hadigazdaságba, illetve hogy Ukrajnában minden támogatást megadunk az ottani banknak. Ráadásul orosz leánybankunkkal ellentétben Ukrajnában jelentős piaci részesedéssel rendelkező, rendszerszintű bankunk van, aminek próbáljuk a napi működését minél inkább fenntartani, és egyéb támogatásokkal segíteni az ottani kollégáinkat és az egész társadalmat.
A szabályozói és a politikai nyomás miatt természetesen megtettük a szükséges önkorlátozásokat Oroszországban. Teljesen leállítottuk a vállalati hitelezést, fiókokat zártunk be, csökkentettük a létszámot, és a külföldi bankok közül elsőként szüntettük be a dollártranzakciókat. Vállalati hitelportfóliónk gyakorlatilag a nullára esett. Közben a vállalati betétállományunk, elsősorban a szankciós környezet következtében, nőtt annak ellenére, hogy ezt az árazásunkkal nem ösztönöztük, azaz a betéti kamatokat még csökkentettük is.
Határozottan mondom, hogy sose volt stratégia része, hogy számottevő bank legyünk Oroszországban a vállalati szegmensben. De ahogy az orosz bankok szankció alá kerültek, és egyes külföldi bankok is csökkentették a tevékenységüket, beáramlott hozzánk egy jelentős, nyugati vállalati betétportfólió. Mára az orosz bankunk teljes betétállománya több mint nyolcvan százalékban még mindig Oroszországban levő európai és amerikai vállalatoké.
Tehát azt gondolom, hogy a részvényesi érték megőrzése szempontjából hatékony volt a stratégiánk, de természetesen vizsgáltuk a kilépés lehetőségét.
Kerestük azt a vevőjelöltet, aki engedélyt is kapott volna az orosz vezetéstől, hogy megvegye a bankunkat, és nekünk is elfogadható árat adott volna érte. Ilyet azonban nem találtunk. Kvázi ajándékba otthagyni az orosz gazdaságnak egy egyébként nagyon jól működő helyi bankot nem szeretnénk.
Volt ilyesmire példa, a Société Générale egyből a háború kitörésekor kivonult, ők hárommilliárd eurót hagytak ott. De szerintem ott se magától jutott a menedzsment erre a döntésre, hanem francia politikai nyomásra tették.
De térjünk át a Luminorra, mert a két történet összeér.
Erről szól még az interjú
- A Luminor-tranzakció részletei: hány engedélyt kell beszerezni, mikor lesz ebből lezárt deal?
- Mi lesz, ha választani kell a Luminor-vásárlás és az orosz maradás között?
- Mozgolódás a magyar bankszektorban: akar-e csemegézni itthon az OTP?
- A Revolut és más fintech óriások elleni stratégia: mit lép az OTP?
- A Magyar-kormány lépései: mit gondol Csányi Péter a különadókról, vagyonadóról, euróról és befektetői bizalomról?
- Melyik kormányzati lépésre mondja, hogy teljes abszurditás?
- Miről egyeztet még Csányi Sándorral, és mi az, amiben mást gondol elnök és vezérigazgató?
