Hatalmasat erősödött a forint múlt hét pénteken, utoljára 2009-ben láthattunk hasonló mértékű százalékos változást. Kár, hogy egy kétségbeesett jegybanki kármentő akció kellett hozzá. Megérte? Aligha.
Ha csak önmagában nézzük a csütörtök-pénteki fejleményeket, az MNB igazi profizmusról tett tanúbizonyságot. A legjobb pillanatban jelentett be a kamatemelésen túl is olyan változásokat, amelyek lelohaszthatják a forint elleni spekulációt. A legnagyobb hatást akkor lehet elérni egy intervencióval, ha nem árral szemben úszva dobjuk be, hanem ha fel tudnak ülni egy velünk egy irányba tartó hullámra. A forint lassan, de kitartóan gyengült, csütörtökön fordult és a kedvezőre váltó hangulatban lépett az MNB. A tökéletes időzítés bizonyára hozzájárult, hogy néhány pillanat alatt sikerült 430 tájékáról 417 alá erősíteni a forintot, amivel az elmúlt másfél hétben felvett összes forintellenes pozíció bukóba fordult.
Csak az érthetetlen, hogy egyáltalán miért volt erre szükség? Miért navigálta magát a jegybank olyan helyzetbe, hogy szinte pánikszerűen kellett közbelépnie rendkívüli kamatemeléssel a forint mellett?
