Elszálló költségvetési hiányok, a gazdaságba nyomott irgalmatlan összegek jellemzik a járvány utáni válságkezelést. De mi lesz ennek az ára? Atipikus válság, atipikus válaszok: milyen befektetésen lehet majd keresni, ha évtizedek után beüt a tartós infláció?
Az előző, 2008-2009-ben indult nagy, gazdasági világválság egyik bevett kezelési módja volt, hogy a jegybankok megnyitották a pénzcsapokat és likviditást, vagyis forrást biztosítottak a gazdaság szereplőinek. A monetáris politika eszköztárában ezt hívják quantitative easing-nek (QE), amikor a központi bankok növelik a pénzmennyiséget (lazítanak a mennyiségen), és ezeket a forrásokat értékpapírok vásárlására (jellemzően kötvények), fordítják – ezért is hivatkoznak ezekre úgy is, hogy eszközvásárlási programok.
A gazdaságba így újabb források kerülnek, amelyek fogyasztásban csapódhatnak le, ami pedig hozzájárulhat a növekedéshez. Van viszont egy hátulütője: ha felpörög a fogyasztás, elszállnak az árak, nő az infláció. A 2008-as válságkezelés kapcsán mindenki arra számított, jön majd az infláció. Csakhogy nem jött.
