„Te egy ilyen országba akarsz visszamenni?” – kérdezték meglepődve kollégái a Stanford Egyetemen Bányai Évát Kaliforniában töltött kutatóhónapjai után. Éva igennel felelt, és bár megtehette volna, nem disszidált az Egyesült Államokba, hanem Magyarországon kamatoztatta tudását. Megcáfolta Pavlov elméletét a hipnózisról, a Stanfordon Philip Zimbardo is a kutatásai csodájára járt, és a hipnózis világszerte elismert élő legendája lett. Huszonöt éve ráktúlélő, betegsége után a pszichoonkológia területe felé fordult, és számos daganatos betegnek segít ma, 83 évesen is. Egy Ford Mustang, egy sorsfordító mozilátogatás és a reggeli tornák története.
Akár a télen is napfényes Szilícium-völgyben, a neves Stanford Egyetem boltíves bejárata és égig érő pálmafái alatt is találkozhatnánk. Éva tágas, bőrfoteles irodában, kitüntetésekkel zsúfolt falak között várna, majd felszolgálnák a kávét – jár a fejemben Bányai Évához, a hipnóziskutatás élő legendájához, az ELTE professzor emeritusához tartva. Egy dudáló autó zökkent vissza a budapesti Izabella utca év eleji szürkeségébe.
A 83 éves, de még mindig nagyon aktív Éva gőzölgő teával vár az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Pszichológia Intézetében található irodájában. Ide épp csak belépünk lepakolni, majd átmegyünk a tanszéki könyvtárba fotózni és beszélgetni.
Bőrfotelek helyett kicsit szűkösebb, de családias tér fogad – a patinát a Yale Egyetemet is megjárt, néhai Völgyesi Ferenc orvos-hipnóziskutató hipnózisszéke, illetve több száz szakkönyvből álló hagyatéka adja.
„Ez egy olyan értékes könyvállomány, hogyha külföldi kollégák jönnek, ők is megcsodálják. Nézzék, ez például egy eredeti, 1880-as évekbeli Bernheim”
– mesél lelkesen Éva a modern hipnózis atyjának tartott francia neurológusról, de itt sorakoznak Pavlov művei is. Később arról beszélgetünk, min múlt, hogy nem amerikai sztárpszichológus és -hipnotizőr lett, hanem a nehézségek ellenére magyar kutató maradt, és az ELTE-ről vívott ki magának nemzetközi hírnevet.
83 évesen is aktív, érdeklődése fókuszában saját betegsége óta a rákos betegek segítése áll. Fotó: Sebestyén László/Forbes.hu
„Mintha csak hipnotizálta volna őket, úgy követték”
„Bármily furcsa, eléggé be van osztva az időm” – mosolyog, amikor megköszöni, hogy az interjút és a fotózást is egy időpontra szerveztük. Legtöbbet svábhegyi otthonában dolgozik, de a tanszékre is bejár, amelynek korábban vezetője is volt. Már csak azért is, mert itt van a székhelye a Magyar Hipnózis Egyesületnek – Éva korábban elnöke volt, ma örökös tiszteletbeli elnöke, és máig részt vesz a képzésekben, illetve az egyesület munkájában.
A Svábhegy többször szóba kerül, Éva születése óta itt él. Szülei pedagógusok voltak, édesanyja a Mártonhegyi úti Iskolaszanatórium gyógyiskola részlegének volt az igazgatója, de franciát is tanított, mert a Sorbonne-on végzett ösztöndíjjal. A „szaniban” – ahogyan ők hívták – kaptak szolgálati lakást, és a pincében élték túl Budapest 1944-es ostromát is, amikor az orosz katonák a szanatórium kertjéből lőtték a Budai Várat. Éva sokáig nem értette, miért nem tudott jól megtanulni teniszezni, és csak később realizálta: „Benne volt a zsigereimben a katyusák suhogása, a teniszlabdának is hasonló hangja van.”
Elsős volt a Diana úti általános iskolában, amikor a békeharc jegyében fémgyűjtést rendeztek, és senki nem értette, hogyan nyerhetett Éváék csupa lány osztálya. „Még a szülői értekezleten is téma volt.” Tanítónője úgy emlékezett erre, hogy a hatéves Éva odament egy csapat nyolcadikos fiúhoz, mondott nekik valamit, és ők „mintha csak hipnotizálta volna őket, követték”. Azt mondta a fiúknak, hogy ő tudja, hogy hol van vas a hegyen, a nagyok pedig követték. „Olyan meggyőzően mondtam, mert hát tényleg úgy volt” – mosolyog. Úgyhogy a szanatórium kertjében összeszedték a lőszermaradványokat, és Évának adták, hiszen tőle származott az információ, hogy hol a lelőhely.
Éva a tanítónőjétől hallotta először a hipnózis szót, édesanyja magyarázta el neki, hogy mit jelent, és onnantól minden érdekelte, ami ezzel kapcsolatos. Szerette volna megérteni, miért lepődtek meg azon, hogy a nyolcadikos fiúk követték őt, ezért akart ezzel foglalkozni.
Bár a Szovjetunióban Pavlov miatt nem volt tiltott a hipnózis, az 1960-as évek Magyarországán igen – összemosták a fasizmussal a Mario és a varázsló miatt. A hipnózissal kapcsolatos szakirodalom is indexen volt, így Éva hiába ment már gimnazista korában a Széchenyi Könyvtárba, csak a kutatók juthattak hozzá ezekhez a szakkönyvekhez. „Ezért mentem a pszichológiára, és akartam kutató lenni.” Egyedül Völgyesi Ferenc Emberek állatok hipnózisa című könyvét tudta beszerezni egy antikváriumban.
„Ugye tudja Éva, hogy a hipnózis tiltott?”
– kapta meg a kérdést diplomázása után az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében, amikor bejelentette, hogy hipnóziskutatással akar foglalkozni.
Éva persze tudta, de érdeklődő természete felülkerekedett, és sikerült meggyőznie az Intézet igazgatóját egyben az ELTE Összehasonílító Élettani Tanszékének professzorát, Ádám Györgyöt, aki Pavlov laboratóriumában végezte kandidátusi kutatását, illetve annak helyettesét, Mészáros Istvánt (ő Leningrádban végezte el az orvosit és megtanult hipnotizálni is), hogy hozzanak létre 1970-ben egy munkacsoportot. Azt még mindig nem mondhatták, hogy hipnózist kutatnak, inkább úgy fogalmaztak, hogy a tanszéken alapított humán elektrofiziológiai laboratóriumban a tanulás-emlékezést vizsgálják „a magasabb idegtevékenység különböző állapotaiban” (ez volt a pavlovi terminológia).
Később nemzetközileg is úttörők lettek abban, hogy elektrofiziológiai regisztrálást végeztek, vagyis mérték az agyi tevékenységet. Előadásokat is tartottak, és kezdett beszivárogni a hipnózis kifejezés – amelyet elismert tudományos társaságként a Magyar Élettani Társaság is használt – a szakmai közvéleménybe. Éva 1972-ben írt doktori disszertációjában már megjelenhetett a hipnózis szó, és ebben a munkájában már egy fontos, később áttörő utóéletű témát is megpendített.
Bányai Éva (1942-) pszichológus, professor emeritus
1970 óta foglalkozik hipnóziskutatással. 1973-ban pszichológiából doktorált az ELTE-n, témája: a hipnózis hatása a tanulásra.
1973-74 – egy akadémiai évet töltött csereegyezményes ösztöndíjasként a Stanford Egyetemen, Ernest Hilgard hipnóziskutató laboratóriumában. Ott fejlesztette ki a hagyományos, ellazuláson alapuló és alvásszerű állapotot létrehozó hipnózisindukciótól eltérő, aktivitásfokozással létrejövő aktív-éber (dinamikus) hipnózis eljárást.
1976 – kitüntetéses doktorrá avatása.
1990-2002 – az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékének vezetője.
1993-1996 – az Európai Hipnózis Társaság első női elnöke.
1993-1997 – a Magyar Hipnózis Egyesület elnöke (majd örökös tiszteletbeli elnöke).
1996-2000 – a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke.
1997-2004 – a Nemzetközi Hipnózis Társaság első női elnöke.
2022 – Széchenyi-díj a hipnózis kutatása és gyakorlati alkalmazása terén iskolateremtő tudományos pályája, valamint a pszichoonkológia tudományágának megalapításában és a pszichológusképzésben betöltött kiemelkedő szerepe elismeréseként.
2023 – életműdíj, Magyar Pszichológiai Társaság.
2026 – életműdíj, Magyar Pszichoonkológiai Társaság.
Híradó mozi, Nagykörút
1972. tavasza – egy harminc év körüli, de inkább húsznak látszó nő csapta ki a Híradó Mozi bejárati ajtaját, és „heuréka”-arckifejezéssel megállt az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkán. „Felugrottam és kirohantam a moziból. A srác, akivel voltam, megijedt, azt kérdezte, rosszul vagyok-e. Csak annyit mondtam, hogy nem, csak most jutott eszembe, hogy igazam van.”
