Harmadik generációs kisiparosok, még cégük sincs, mégis így építik a világ legnagyobb és legkifinomultabb hangszerét. Paulus Frigyes és fia, Marcell gyerekkorukban örökölték az orgonák iránti rajongást, egyszerre mérnökök, asztalosok, bőrdíszművesek és fémmegmunkálók. A templomfelújításokra és orgonaépítésekre most bőven van kormányzati forrás, dömpingidőszak van, de ki is kell tudni kihasználni ezt az időszakot.
„Most építjük a Győri Székesegyház orgonáját, közel négyezer síp lesz benne, a két-három milliméterestől a tízméteresig. Másfél év alatt kell elkészülnünk, nagyon feszített tempó. A hangszer elkészítése és beépítése még kiszámítható, de aztán a helyszínen a hangolás akár három hónapig is tarthat. És még akkor sem biztos, hogy kész: felmegy a hőmérséklet a templomban, nő a páratartalom és máris máshogy szól az orgona. Szóval a hangzással való munka sosem ér véget.”
Van abban valami romantikus, ha valaki kisiparosként építi a világ legnagyobb hangszerét. Abban meg pláne, hogy egy családi vállalkozás már úgy tart a harmadik generációnál, hogy még cég sincs mögötte, csak egy egyéni vállalkozói státusz. A Paulus Orgonaépítő Műhelyben a családfő, Paulus Frigyes második generációs orgonaépítő mester, több embert foglalkoztat a manufaktúrájában, de az évek alatt még céget sem kellett alapítania, nem volt rá szükség. Fia, Paulus Marcell már az ajtóban áll: dolgozik a műhelyben és kész átvenni a családi vállalkozást. A Paulus név cég nélkül is ismert a hazai piacon, folyamatosan vannak megrendeléseik az elmúlt évek fellendülő orgonaépítő-üzletében.
