Tizennyolc éve működik a Bélaműhely Sound Art alternatív zenei műhely, olyanoknak is elhozzák a hangkeltés örömét, akik anélkül szeretnének zenélni, hogy megtanultak volna. Létezésük mindig a befogadó intézmények kíváncsiságától és támogatásától függött, eljutottak fogyatékkal élőkhöz, az északkeleti régió szegregált településeire, valamint alapítványi és önkormányzati iskolákba is. Állami támogatásban nem részesülnek, sajátos működésük egyre bizonytalanabb, folyamatos finanszírozási gondokkal küzdenek, a fennmaradáshoz most adományokra van szükségük. Október 30-án, a budapesti Három Hollóban tartanak támogatói koncertet – saját fennmaradásukért.
Amint egy acéltállal átlépi a Marczibányi téri Művelődési Központ fotócellás ajtaját, rögtön tudom, hogy ő lesz Rimóczi István, a Bélaműhely alternatív szemléletű zenei műhely vezetője. A Bélaműhelynél alapvetés, hogy hétköznapi dolgokat, ipari hulladékot újrahasznosítva készítenek hangszereket: az említett tál valójában tartályfenék, amivel éppúgy zenélnek és hangot keltenek, mint a pizzásdobozba tett rizzsel vagy sárgaborsóval, régi olajos hordókkal, konzervdobozokkal vagy járólapból, fémből, kövekből vagy fából készített ütőhangszerekkel.
Egy perce sem vagyunk a Marczi földszintjén található műhelyükben, István máris ütőt ad a kezembe, hogy próbálgassam nyugodtan a metalofont és a járólapofont, vagy ütögessem valamelyik tartályfeneket. Utóbbi gyönyörűen zeng, olyannyira, hogy pár másodpercre egy hangtálas jógaórán érzem magam. Van itt két tartályfenék összehegesztésével készült nyelves dob (résdob) is, István szerint ez is egy ősi hangkeltő mechanizmus.
