Még a legelitebb állóképességi sportolóknak is létezik egy anyagcsere-plafon – derül ki egy friss kutatásból. Mennyi és meddig fenntartható?
Sokan fogadták meg az új év elején, hogy többet fognak mozogni. A kutatások szerint azonban bármennyire is edzett valaki, egy ponton túl eléri azt a határt, amennyi kalóriát a szervezete pihenés nélkül tartósan képes elégetni – még akkor is, ha az illető elit ultramaratonista.
Az ultramaratonisták egyetlen nap alatt akár több mint 10 000 kalóriát is elégethetnek, ez a terhelés azonban hónapokon át nem fenntartható. A Current Biology tudományos folyóiratban megjelent egyik friss tanulmány szerint körülbelül fél év után ezek a sportolók elérik az úgynevezett „anyagcserefalat”.
A hosszú távon fenntartható felső határ átlagosan az alapanyagcsere (basal metabolic rate, BMR) nagyjából 2,5-szerese. Az alapanyagcsere az a minimális energiamennyiség, amelyre a szervezetnek nyugalmi állapotban is szüksége van az alapvető működésekhez – például a légzéshez vagy a keringéshez – mondta Andrew Best, a Massachusetts College of Liberal Arts biológiai antropológusa, a tanulmány társszerzője.
A legtöbb ember meg sem közelíti ezt a 2,5-szeres szintet, legalábbis tartósan biztosan nem. Egy 68 kilós ember energiafelhasználási igénye nagyjából napi 1700 kalória, ennek 2,5-szerese körülbelül 4000 kalória naponta, hónapokon keresztül. A legtöbben nem elég edzettek ahhoz, hogy ilyen szintű terhelést hosszú távon elviseljenek.
4000 kalória elégetéséhez kell kondi. Fotó: Sportab
A kutatás 14 állóképességi sportolót – két nőt és tizenkét férfit – követett nyomon nagyjából egy éven át, edzések és versenyek során. A résztvevők speciális, nyomjelző izotópokat tartalmazó vizet ittak, majd a kutatók a vizeletmintákból mérték, milyen gyorsan használta fel a szervezetük az energiát.
A mostani és a korábbi kutatások is azt mutatják, hogy rövid ideig – például többnapos versenyeken – az emberek képesek túllépni ezen a határon, akár az alapanyagcsere hétszeresét is elégetve egy nap alatt. Hosszú távon azonban ez nem tartható: a szervezet elkezdi felélni a zsír- és fehérjetartalékait, ami testsúlycsökkenéshez vezet.
„Órákig, napokig, hetekig, sőt akár hónapokig is túl lehet lépni ezen a határon – de ezt az adósságot előbb-utóbb vissza kell fizetni”
– fogalmazott Best.
Az egyik résztvevő például kevesebb mint két hónap alatt végigfutotta a nagyjából 3500 kilométeres Appalache-ösvényt, miközben körülbelül négyszeres alapanyagcsere-szinten terhelte a szervezetét. Ezt követően azonban négy hétig szinte semmit sem csinált: pihentette az izmait, és visszaszedte az elvesztett testsúlyt.
Az eredmények különösen fontosak lehetnek azoknak a sportolóknak, akik hosszú szezonokra vagy elhúzódó felkészülési időszakokra készülnek – például az NFL rájátszásába lépő játékosoknak vagy a téli olimpiára készülő sportolóknak – mondta Herman Pontzer, a Duke Egyetem evolúciós antropológusa és a tanulmány másik társszerzője.
„Lehet, hogy egy edzésprogram két hónapig kiválóan működik, de valójában túl megterhelő ahhoz, hogy öt hónapon keresztül is fenntartható legyen”
– tette hozzá Pontzer.
