Hamarosan becsengetnek az iskolába. Sok család számára ez az első ilyen esemény. Tele izgalommal, várakozással, esetleg szorongással. Hogyan lehet jól felkészülni az első osztályra? Miként támogathatod szülőként a leginkább gyermekedet? Egy fontos gondolatot mindig tarts szem előtt: első osztályos gyermeked valójában még óvodás. Vendégszerzőnk, Bojti Andrea gyermekpszichológus írása.
Az a gyermek, aki szeptemberben elkezdi az első osztályt, még soha nem járt iskolába. Hiába tekintjük őt iskolaérettnek, valójában még nem iskolás. Iskolássá válni ugyanis egy folyamat, ezért semmiképpen sem követelmény, hogy mindenre felkészülve, tökéletesen ismerve a rendszert egyből helyt álljon.
A nagy gyermeklélektani elméletek mindegyike külön fejlődési szakaszként tárgyalja az óvodáskort és az iskoláskort. Így ez az időszak egyben komoly mérföldkő a személyiségfejlődés alakulásában. Az óvodás gyermek gondolkodásmódja még egocentrikus, tehát önmaga nézőpontjából kiindulva értelmezi a világot. Míg a kisiskolás gyermek már képes a perspektívaváltásra. Azaz megérti, ha a barátja másképp értelmez egy helyzetet vagy ha az ő viselkedése miatt rossz érzései vannak. Ebben az időszakban fokozatosan leépül az óvodásokra jellemző mágikus gondolkodás. Kisiskoláskorra már megkérdőjelezik a gyermekek a Mikulást, és apránként megértik, mi a különbség a mese és a valóság között. Ahogy fejlődik a realitásérzéke, úgy válik egyre nyitottabbá a világ megismerésére. Komolyan felkeltik az érdeklődését az olyan kérdések mint a halál, a természet törvényei vagy az emberi test működése. Már nem elégszik meg a meseszerű vagy rövid válaszokkal. Visszakérdez, összefüggéseket keres, szeretné teljesen megérteni a dolgok működését. Szülőként itt bizony megtapasztalhatod, hogy nem mindenre tudod te sem a választ. Sőt sokszor annyira nyílt és megdöbbentő kérdéseket kapsz tőle, melyek zavarba hozhatnak.
