Gyakran hajlamosak vagyunk olyan szokásokat, mint az elkalandozó figyelem vagy a spontán „kikapcsolás”, hibának tekinteni. A legtöbb ember szerint ezek a gyenge koncentráció, a fegyelmezetlenség vagy akár a kognitív hanyatlás jelei.
Ebben a szemléletben ezek a mentális szokások könnyen tűnnek zavaró tényezőknek, amelyeket ki kell iktatni – nem pedig olyan kognitív folyamatoknak, amelyeket meg kell érteni.
A pszichológiai kutatások viszont azt mutatják, hogy megfelelő körülmények között ezek az elsőre „haszontalannak” tűnő viselkedések a kognitív rugalmasságot, a kreatív problémamegoldást és az agy alkalmazkodóképességét tükrözik. Más szóval nem mentális hibákról van szó, hanem egy aktív elme háttérmunkájáról.
Íme két gyakori viselkedés, amelyet sokan elnyomni próbálnak – és amit valójában jelentenek.
1. A napközbeni álmodozás szokása
A figyelem elkalandozása – amikor a gondolataink elszakadnak az aktuális feladattól, és belső gondolatok felé fordulnak – sokáig a figyelmetlenség egyértelmű jeleként élt a köztudatban. Az újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy ez a jelenség támogatja a kreatív gondolkodást és a kognitív rugalmasságot.
Egy 2025-ös, több mint 1300 felnőttet vizsgáló tanulmány szerint a tudatosan megengedett álmodozás magasabb kreatív teljesítménnyel járt együtt. Az agyi képalkotó vizsgálatok arra utaltak, hogy ilyenkor fokozódik a kapcsolat az úgynevezett végrehajtó kontrollért felelős hálózatok és az alapértelmezett üzemmódú hálózat között – utóbbi a képzelethez és az önálló gondolatalkotáshoz kötődik.
Azok, akiknél gyakoribb a spontán gondolatelkalandozás, jobban teljesítenek a feladatváltást igénylő teszteken is, ami a rugalmas gondolkodás egyik fontos jele.
Egy ehhez kapcsolódó, 2024-es kutatás több mint 3300 résztvevő spontán gondolatait elemezte nyelvfeldolgozó módszerekkel. Az eredmények szerint az „irányítatlan” gondolatok gyakran célhoz kötődnek, és segítik a memória „konszolidációját”. Vagyis az üresjáratnak tűnő gondolkodás sokszor nagyon is hasznos mentális munkát végez.
Fontos azonban hangsúlyozni: az álmodozás nem csodafegyver.
Előnyei csak akkor érvényesülnek, ha figyelemkontrollal párosulnak. Ha az elméd gyakran elkalandozik, de képes vagy visszatérni a fókuszhoz, akkor valószínűleg egy olyan mentális üzemmódot használsz, amely támogatja a kreativitást és a problémamegoldást.
2. Az önmagaddal való beszéd szokása
Az, ha valaki magában, vagy akár halkan beszél önmagához, kívülről furcsának vagy neurotikusnak tűnhet. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy a belső beszéd és az öninstrukciók segítik az önszabályozást, a tervezést és a metakogníciót, vagyis a saját gondolatainkra való reflektálást.
Egy 2023-as, egyetemisták körében végzett vizsgálat szerint szoros kapcsolat van az önmagunkkal folytatott belső párbeszéd és az önszabályozás, illetve az önazonosság tisztasága között. Azok, akik gyakrabban „beszéltek magukhoz”, világosabb énképről és jobb önkontrollról számoltak be.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az önmagunkkal való beszéd önmagában az intelligencia jele.
Inkább egyfajta kognitív segédvázként működik: segít rendszerezni az összetett gondolatokat, sorrendbe állítani a teendőket és követni a célokat.
Azáltal, hogy a gondolatokat „külsővé tesszük” – akár csak belső hang formájában –, az agy csökkentheti a kognitív zajt, és hatékonyabban adhat struktúrát az elvont vagy érzelmileg terhelt problémáknak. Ha tehát azon kapod magad, hogy motyogva végiggondolsz valamit, az lehet, hogy az agyad épp rendet tesz a káoszban.
Itt is igaz azonban: a mérték számít. A túlzott vagy negatív önbeszéd, különösen a rágódás és az önkritika, ronthatja a fókuszt és a mentális jóllétet. Tudatosan használva viszont az önbeszéd a félkész gondolatokat konkrét tervekké alakíthatja.
Mit tegyél, ha ezek a „bosszantó” szokások jellemzők rád?
Ha magadra ismersz ezekben a viselkedésekben, fontos tudnod: nincs veled semmi baj. Ezek a szokások gyakoriak és teljesen normálisak. Ugyanakkor nem automatikus jelei a zsenialitásnak sem.
A kapcsolat mindig környezetfüggő. Az a gondolkodás segít igazán, amely céllal kalandozik el, a tervezést szolgáló önbeszéd, valamint az erőfeszítéssel egyensúlyban tartott mentális pihenés vezet a legjobb eredményekhez.
Ha viszont ezek a minták krónikus szétszórtságba, szorongásba vagy szervezetlenségbe fordulnak, problémássá válhatnak. Tudatos és mértékletes használat mellett azonban értékes eszközökké válhatnak. Három gyakorlati lépés:
- Figyeld a helyzetet. Mikor és hol kezdesz el álmodozni vagy magaddal beszélni? Monoton feladatoknál? Feszült koncentráció közben?
- Használd tudatosan a belső beszédet. Gondolkodj úgy, mintha irányítanád magad – ez segít a tisztánlátásban.
- Adj teret a mentális pihenésnek. Rövid szünetek során gyakran jobb ötletek születnek, mint kényszerített fókusz mellett.
Amikor kizárólag a koncentrációt, a fegyelmet és a „csendes elmét” idealizáljuk, könnyen elsiklunk az emberi gondolkodás más erőforrásai felett. Legközelebb, amikor elkalandozik a figyelmed vagy megszólal a belső hangod, ne ítéld meg azonnal. Lehet, hogy az elméd épp egy másik nyelven dolgozik – a határidőkön túl.
