Mindenkinek meg kell találnia a saját tempóját és erre a környezetnek lehetőséget kell adnia.
Hogyan nézzünk szembe az első héttel?
Az egyik módja annak, hogy a szorongásunkat leküzdjük, ha a „radikális elfogadás” mindsetjével vágunk bele a saját nyitásunkba. Bármi jön, nyitottan fogadjuk, mert kíváncsiak vagyunk a tapasztalatra, amit adni fog, legyen szó a reggeli dugóról vagy a közösségbe visszatérésről. Ha ez nem működik, és a szorongás félelemmé alakul, forduljunk az asszertivitás felé. Sokan attól tartanak, ha nem térnek vissza az irodai vérkeringésbe olyan tempóban, ahogy a főnök várná, akkor kiesnek a pixisből, nem ők kapják majd a jó feladatokat vagy előléptetést. A pszichológus szerint olyan helyzetbe kerülve, ahol látszólag nincs kompromisszum,
asszertív kommunikációval elmondhatjuk a munkatársainknak és a főnökünknek, hogy mi egy lassabb tempóban érezzük jól magunkat.
Ismertessük a visszatérésünk stratégiáját és mi is tartsuk magunkat hozzá. „A legfontosabb, hogy empátiával forduljunk magunk felé, jelenjünk meg és tegyük meg az első lépést a visszatérésben.”
Szeparációs szorongás – az otthonunktól
„Kicsit mintha újra kidobnának minket a nagy, gonosz világba az otthon komfortjából” – vetette fel a műsorvezető. Ha így érezzük, próbáljunk meg rugalmasságra törekedni és felfogni egy lehetőségként, hogy fejlesszük az adaptációs készségeinket. Az otthonunk újra azzá a hellyé válhat, ahová a nap végén hazatérünk, a kutyánkkal pedig úgy tudunk játszani, ahogy biztosan nem tudtunk, amikor egész nap otthonról dolgoztunk” – mondta Taitz.
A személyes kapcsolataink ápolására sincs tökéletes, bevált recept, mindenkinek meg kell találnia, hogy inkább egy személyes hangvételű emaillel venné fel a kapcsolatot, vagy nincs problémája azzal, hogy odamenjen emberekhez egy nagy eseményen. Azoknak, akik a kapcsolatépítésre egy szükséges rosszként tekintettek eddig, nehéz lesz visszatérni az állandó interakciók világába. A szokásainkat ugyanakkor érdemes időről időre felülvizsgálnunk:
mi az, ami még mindig a javunkat szolgálja és mi az, amin már túl tudunk lépni.
„Egy lassú nem jobb, mint egy gyors igen” – summázta Taitz. Ha már tudjuk, nyissuk meg a közösségeinket a távolibb ismerősök felé, jelentkezzünk be régi kollégékáknál, barátoknál, kössünk szakmai kapcsolatokat konferenciákon.
A jelenlét gyakorlására Taitz konkrét meditációs és mindfulness gyakorlatokat is ajánl, a teljes podcast itt meghallgatható.
Fotó: Tim Bogdanov / Unsplash
