Milyen folyamat megy végbe egy depresszióval élő ember fejében, míg arra az elhatározásra jut, hogy véget vet az életének? Magánügy az öngyilkosság? Ha nem az, akkor kire tartozik? Ha pedig már megelőzésről beszélünk − vajon minden öngyilkosság elkerülhető lenne? A témában a Mélylevegő Projekt pszichológusa, Juhász Bettina segít nekünk eligazodni.
FORBES × MÉLYLEVEGŐ
A Forbes.hu új sorozatában a Mélylevegő Projekt pszichológusaival közösen járunk körbe lélektani témákat minden második szombaton. Mivel szeptember az öngyilkosságmegelőzés hónapja, Juhász Bettinával a depresszióról, a végső feladásról, és a társadalom mentális egészségügyi szerepéről beszélgettünk többek között.
A bántalmazó kapcsolatokról, valamint az inflációs szorongásról készült közös anyagunkat a linkeken találjátok.
Gyakran összekeveredik a köznyelvben a rosszkedv és a depresszió fogalma. Honnan tudhatjuk, hogy melyikkel van dolgunk?
Igen, gyakran hallani akár egy szakítás után, hogy „na, most tiszta depressziós vagyok”, és sokszor a médiában is úgy reprezentálják a depresszióval élő személyt, mint aki csak a sarokban ül és sír. Nagyon fontos megkülönböztetni, hogy amit például szakítás után élünk át, az bármennyire is nehéz, csak egy átmeneti állapot. Eltarthat napokig, hetekig, de nem hat ki tartósan az életünkre, illetve nem befolyásolja jelentősen a mindennapokat. Szomorúságot szinte mindenki tapasztal az élete során.
