Közeledik a középiskolai felvételik központi írásbelijének január 24-i időpontja, amire több tízezer (2025-ben csaknem 70 ezren írtak felvételit) kis- és nagyobb diák készül. „Bármennyi információ is van az interneten, rendszerszinten magukra vannak hagyva a szülők és a gyerekek” – vallja a felvételiről Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus, számos gyermeknevelési könyv szerzője. Vele és Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológussal beszélgettünk iskolai rangsorokról, és arról, mire érdemes figyelnie egy szülőnek ebben a folyamatban.
„Nem irigylem a bármikor is felvételiző szülőket, gyerekeket, családokat” – foglalja össze Szél Dávid, aki szerint mind a nyolc-, mind a hat-, mind pedig a négyosztályos középiskolákba, vagy akár más, 4+1 éves rendszerű intézménybe jelentkező diákoknak – korosztálytól függően másképp, de – nehéz dolga van.
Egy általános iskolásnak nagyon kevésszer van olyan tapasztalata (ha van egyáltalán), amikor egy egyszeri megmérettetésen kell kihoznia magából a maximumot, nincs javítási lehetőség, majd utána ezen múlik az életének további sok-sok éve – fejti ki a szakember. „Ez olyan szintű tudásösszpontosítást igényel egy vadonatúj környezetben, vadonatúj emberekkel, tanárokkal, amit korábban nem tapasztalhattak meg.” Emiatt gyakorlatilag kétesélyes, hogy egy ilyen helyzetben melyik gyerek mennyire tudja tudása maximumát nyújtani. „Nagyon magukra vannak hagyva ebben a családok, elképesztően nagy a nyomás.”
A szülők túlmisztifikálják
„Hallottam már olyat is tízévestől, hogy ezen múlik az élete. Ezt a megközelítést nyilván otthonról hozza”
– mondja Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a mai szülők generációja még egy hagyományosabb iskolarendszerben nevelkedett, és nem csoda, hogy nehéz elvonatkoztatnia attól, hogy ezen mennyi minden múlik. „Szerintem viszont a mai világban már nem múlik ennyi minden ezen”, mert sokkal több, sokszor nem lineáris út és alternatív lehetőség áll a diákok előtt akár külföldön, akár itthon.
Szerinte „teher alatt nő a pálma”, és normális dolog, hogy a gyerekeknek vannak kihívások az életükben és ilyen, hogy nyolcadikos korukban (vagy akár előbb) felvételiznek. „Kicsit túlmisztifikáljuk mi szülők, túlságosan benne akarunk ebben lenni, átvesszük a gyerekektől a szorongást, vagy mi szorongunk helyettük” – mondja. Szerinte egy tízéves még nem is érti pontosan, mi is a gimnázium, vagy pontosan mi múlik ezen.”
Persze azért nagy különbség van aközött is, hogy valaki tíz-, vagy tizennégy évesen felvételizik, mert előbbinél még jobban lehet azt mondani, hogy „ha nem jön össze, akkor sincs semmi gond, marad az addigi osztályában”, szemben azzal, hogy nyolcadik után a tankötelezettség miatt muszáj, hogy felvegyék valahová a gyereket. Amitől, ha nem is az egész élete, de a következő időszaka szempontjából sok minden függ. „A családon sok múlik itt abban a tekintetben, hogy ebből a teherből mennyi megy át a gyerekbe” – mondja Szél Dávid.
Szél Dávid: „nem irigylem a bármikor is felvételiző szülőket, gyerekeket, családokat.” Fotó: Sebestyén László/Forbes
