„Ha egy fejlődési rendellenességgel nősz fel, nem csak a tested, de a lelked és az elméd is azzal fejlődik. Ez különösen nehéz egy olyan generáció tagjaként, ahol minden a tökéletességről szól” – mondja el Kiss Fanni, aki tubuláris melldeformációval küzdött 18 éven keresztül. Történet egy tabuként kezelt rendellenességről, műtétek hosszas kálváriájáról, a poszt-traumás növekedésről és a küldetéstudatról, amit Fanni magával hozott a műtőasztalokról.
Elegáns lány sétál be az ajtón. Most magas sarkút és csipkefelsőt visel, de egy hete még túrabakancsban és baseballsapkában küzdött az El Caminón. A 200 kilométer alatt nehéz döntést hozott meg: megtöri a csendet, és elsőként beszél arról a fejlődési rendellenességről, amiben az elmúlt 30 évben se sorstársat, se magyar támogatói csoportot, se cikket nem talált. Pedig nincs vele egyedül – Dr. Lóderer Zoltán plasztikai sebész szerint máig nincs reprezentatív kutatás arra vonatkozóan, pontosan hány nőt érint a rendellenesség, de irodalmi adatok szerint a mellnagyobbításra érkező páciensek 1-5 százaléka tubuláris melldeformációval küzd.
Fanni mögött nehéz út áll – nehezebb, mint amin a rendellenességgel küzdők nagy része keresztül megy. Elmondása szerint annyira izgult a beszélgetés előtt, hogy a Harvey Weinstein-botrányról készült She said című filmmel spanolta magát, hogy kellő bátorságot szerezzen a nyilvános kiálláshoz.
