Egyre inkább fojtogatja a cégeket a csendes felmondás jelensége, vagyis amikor a dolgozók a háttérben keresik az új munkahelyüket és csendben hagyják el a süllyedő hajót. Kutatások szerint a csendes felmondás csak tünete a valódi problémának, a csendes vezetésnek.
A cégek a munkaerőpiacot érintő csendes felmondás (quiet quitting) kezelésére fókuszálnak. Pedig a valódi probléma a csendes vezetés (quiet managing).
Azok a vezetők, akik nem kommunikálnak megfelelően a dolgozókkal, észre sem veszik, hogyan rombolják a céges kultúrát és az eredményeket. Ez mára oda vezetett, hogy a munkavállalók 62 százaléka egyszerűen „nem elkötelezett” a munkája és a vállalat iránt, további 15 százalékuk pedig aktívan aláássa a cég működését – derült ki a Gallup State of the Global Workplace kutatásából.
Másképp fogalmazva: a csendes felmondás a tünet, a csendes vezetés pedig a betegség.
Mi az a csendes vezetés, és miért ennyire gyakori?
Akkor beszélhetünk csendes vezetésről, amikor a menedzserek nem kommunikálnak megfelelően az alkalmazottakkal, miközben az embereknek világos és egyértelmű iránymutatásokra lenne szükségük. Közvetlen visszajelzések helyett homályos megjegyzéseket tesznek – írja az amerikai Forbes.com.
Ahelyett, hogy világos elvárásokat fogalmaznának meg, úgy állnak a munkához, hogy a dolgozóknak egyszerűen tudniuk kell, mit a dolguk. Figyelmen kívül hagyják a nem megfelelő teljesítményt, miközben hagyják, hogy más munkatársak vegyék át a gyenge láncszemektől a terhek egy részét. Kerülik a nehéz beszélgetéseket az alkalmazottakkal, a hatékonyságnál fontosabb számukra, hogy a csapat kedvelje őket.
A jelenség gyakoribb, mint amennyire a legtöbb felsővezető hajlandó lenne beismerni. Sok menedzser éppúgy kerüli a konfliktust, mint az alattuk dolgozó középvezetők. A többség soha nem kapott arra vonatkozó képzést, hogy miként folytasson le egy nehéz beszélgetést, így minden áron kerüli az ilyen helyzeteket, a felsővezetők pedig eltűrik a folyamatot, ameddig a számok elfogadhatónak tűnnek a kimutatásokban.
Ez a hozzáállás viszont nem jelent ösztönzést a többi vezető beosztású kollégának a viselkedésük megváltoztatására.
Hogyan vezet a csendes vezetés csendes felmondáshoz?
Amikor a vezetők nem kommunikálnak világosan, következetlenek, vagy szinte láthatatlanok, az alkalmazottak is visszavesznek erőfeszítéseikből. Ez vezet ahhoz a felfogáshoz, hogy „miért törjem magam?”, hiszen ha nincs következménye a romló teljesítménynek, és a kiemelkedő munkát sem ismerik el, a dolgozók csak annyit fognak nyújtani, amennyi a mindennapi túléléshez kell.
Ha a vállalat céljai nem világosak, a munkavállalók joggal teszik fel a kérdést, hogy a cégen belül van-e bárki, aki tisztában van azzal, mit is kellene csinálni. A csendes vezetés magával hozza a kérdést, hogy a szervezet hosszú távon képes lesz-e egyáltalán fennmaradni. Azok a dolgozók, akik ilyen kétségek között töltik a mindennapjaikat, egyre kevesebb energiát fektetnek a munkájukba, miközben frissítik az önéletrajzaikat.
Sokan észre sem veszik a magatartásuk rejtett költségeit
A felsővezetők gyakran súlyosan alábecsülik, hogy mennyibe is kerül a cégüknek a csendes vezetés. A Gallup becslése szerint
ha a globális munkaerő teljes mértékben elkötelezett lenne, azzal 9,6 billió dollárnyi termelékenységnövekedés kerülhetne a világgazdaságba. Ez a globális GDP mintegy 9 százalékával egyenértékű.
A kutatások szerint egy cégen belül a dolgozók elköteleződése 70–80 százalékban a vezetőktől függ. Ennek ellenére a romló tendencia súlya továbbra is a munkavállalókra nehezedik.
A költséges fluktuáció egyre nagyobb méreteket ölt, miközben a kulcsfontosságú feladatokat csak halogatják a szervezeteken belül. A lényeges projekteket és kezdeményezéseket egyre ritkábban viszik végig, ha egyáltalán bele tudnak kezdeni, a vezetők pedig azt hangoztatják, hogy manapság az emberek már nem akarnak olyan keményen dolgozni. Ennek a folyamatnak a vége, hogy a cég termelékenysége csökkenésnek indul, azok az emberek pedig, akikre a leginkább szükség van, csendben elkezdnek új lehetőségek után nézni.
A kiemelkedően teljesítő munkatársak általában nem csapják be maguk mögött az ajtót, hanem a munkavégzéssel párhuzamosan frissítik az önéletrajzukat, válaszolnak a fejvadászok megkereséseire, és kezdenek el tárgyalni a lehetséges munkaadókkal. Olyan új munkahelyet keresnek, ahol a vezetők megfelelően kommunikálnak, az elvárások pedig világosak és érthetők, mialatt az aktuális feladataikból fokozatosan visszavesznek.
Eközben a cégek csak égetik a pénzt a „dolgozók megjavítását” célzó programokba: belső felmérésekbe, alkalmai bónuszokba, csapatépítő programokba és egyéb juttatásokba. A valós problémát viszont figyelmen kívül hagyják, a rossz vezetői magatartást, ami évente dollármilliókat éget el feleslegesen.
Nem kell külön listát írnunk ahhoz, hogy felismerjünk egy csendes vezetőt. Pontosan tudjuk, kik ők – lehet, hogy te is közéjük tartozol.
Hozd rendbe a menedzsmentet!
A végső felelősség a felsővezetést terheli. Fel kell ismerni, hogy nincs értelme az alkalmazottak elköteleződését javító programokba önteni a pénzt, ha a menedzserek és középvezetők továbbképzésével nem foglalkozunk. Nem az a megoldás, hogy a HR lefolytat egy újabb elégedettségi felmérést a dolgozók között. A vezetői állományt kell felülvizsgálni és megtalálni a szervezetben a csendes menedzsereket.
Fektessünk coachingba és képzésekbe, amiken keresztül a vezetői réteg megtanul részt venni a munkafolyamatokban, elsajátítják az aktív és egyértelmű vezetés képességét.
Tartsuk szem előtt: a csendes felmondásokat nem juttatásokkal és magasabb fizetéssel lehet megszüntetni. Ez a trend akkor ér majd véget, amikor a vezetők végre felhagynak a hallgatással.
