Amikor az ember a világ legnagyobb állatával találja szembe magát a Földközi-tengeren, az élmény örökre megváltoztathatja. Legalábbis Sándor Judittal ez történt, aki sikeres marketing-karrierrel a háta mögött váltott, hogy megvalósítsa álmát, az Én a bálnákkal vagyok projektet.
Judit az általános iskolából ismert régi Biológiai albumot lapozgatja, amikor leülök mellé a Kelet kávézóban, mely hemzseg a könyvektől. Mindkettőnket nosztalgiával tölt el a régen látott kötet, de Judit azonnal megjegyzi: „Nincsenek benne bálnák”.
Merthogy ő a bálnás lány, legalábbis így ismerik sokan, akik olvastak róla, vagy éppen találkoztak vele egy olaszországi hajón, ahol magyaroknak mutatja meg a Ligur-tengerben élő bálnákat. Miközben beszélgetünk és kissé „egyívásúként” hallgatom a történeteit – az ívás szó is előkerül később –, sokkal szélesebb körű kép bontakozik ki bennem a határozott, ám mégis visszafogott Sándor Juditról.
