Hogy küzd meg az elakadással és az alkotói válsággal egy művész? Mi kell ahhoz, hogy sose apadjon ki az inspiráció kútja? Milyen apró, hétköznapi praktikák segítenek a kreativitás megőrzésében? A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek rendezője, a VAN Filmzenekar frontember épp harmadik nagyjátékfilmjén dolgozik, így az ő életében különösen aktuálisak most ezek a kérdések. Nyolc gondolat Reisz Gábortól alkotásról, inspirációról, elakadásról.
1. A témád, az inspirációd ott van az orrod előtt
Gábor legfőbb inspirációs forrása a való élet, amiben, ha hátrébb lép, meglátja az igazi szépségeket. „Megtörtént pillanatokból, hallomásokból, személyekből merítek inspirációt, akik fontosak, vagy csak épp meglátom őket a villamoson. De a közélet és a hírek is foglalkoztatnak.”
2. Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni
„Az elakadásnak van néha teljesen konkrét, prózai oka, hangsúlyozás, a történetmegfogalmazás hiánya, ilyesmik. És van olyan, amikor egyszerűen túl sok időt töltesz valamivel ahhoz, hogy legyen reális képed arról, amit csinálsz. Ha elakadok, elmondom a feleségemnek. Elmondom egy-két barátnak. Elmondom az iskolai dramaturg-tanáromnak. Az őszinte, külső szem nagyon sokat segít.”
