Első reakcióként a világjárványra a lakosság ösztönösen elkezdett lisztet vásárolni, hátha önfenntartásra kényszerül. Aztán ha már van otthon liszt, jött a kenyérsütés: ma ezrek nevelgetnek otthon kovászt. Ám a pékek szerint korántsem akkora mennyiségben, hogy nekik a munkájukat kellene félteniük. Hosszú távon viszont jobb minőséget várnak majd el a boltokban is a jobb kenyérhez hozzászokó, tudatosabbá váló fogyasztók.
„Az összes háziasszony főz otthon, akkor szakácsra sincs szükség?” – csattant fel Szabadfi Szabolcs, a Panificio il Basilico pékségek tulajdonosa (közismert nevén Szabi, a pék) arra a felvetésre, vajon nem félnek-e a pékek a munkájuk elvesztésétől most, hogy tömegek kezdtek otthon kovászt nevelgetni. Jenőke, Eszter, Kisfickó – sokan még nevet is adnak az otthon nevelt kovászuknak, és egész kovászközösségek alakultak a neten, sőt a bátrabbak át is adnak egymásnak kovászt.
A járvány kitörésekor a vécépapír mellett lisztből halmoztak fel a legtöbben nagyobb mennyiségeket, afféle háborús pszichózis lett úrrá a lakosságon.
