A magány az élet része, mégis szeretjük eltartani magunktól – valahogy úgy, mint egy koszos zsebkendőt. Miben más az egyedüllét, mint a magány? Velünk van-e még a covid és a bezárkózás hatása? Mik az összefüggések a magány és a kiégés között? Miért érdemes társadalmi szinten is foglalkozni a problémával? Interjú Szabó Eszter Judit kommunikációs szakemberrel, újságíróval, a Pszichoforyou pszichológiai magazin alapító-főszerkesztőjével.
Forbes.hu: Gyakran használjuk szinonimaként a magányt és az egyedüllétet, pedig nagyon mást jelent a kettő: az egyik egy érzés, a másik egy fizikai állapot. Mi a különbség pontosan?
Szabó Eszter Judit (Sz. E. J.): Az, hogy egyedül vagyunk bizonyos életszakaszainkban, teljesen normális dolog. Annak ellenére, hogy fizikai értelemben éppen egyedül vagyunk, nem érezzük azt, hogy hiányzik a kapcsolódás, mert vannak az életünkben olyan emberi kapcsolatok, amik „megtartanak” minket – érezzük ennek a bizonyosságát, biztonságát. Nem magányos vagyok, hanem egyedül vagyok.
