A globalizálódó világban az európai kultúrdominancia egyik utolsó bástyája a futball. A sportágat kisajátítja az elit, lassan tévében nézni is luxus lesz. Jó üzlet-e a szivárványos zászló, helye van-e a futballpályán? A Szuperliga elbukott, de lenne-e létjogosultsága egy Duna-menti régiós kupának, ha már a Bajnokok Ligájából amúgy is kiszorítják a kisebbeket? Mit mutatott meg a magyar társadalomról a válogatott az Eb-n? Interjú Kele János futballszakértő-szakíróval.
Forbes.hu: Kezdjük a legfontosabbal: a gólörömmel. Amikor három éve Hegedűs Henrikkel beszélgettünk, még csak kísérleti jelleggel működött a videóbíró (VAR), de Henrik azt mondta, a gólöröm annyira fontos része a játéknak, hogy azt biztosan nem veszélyezteti majd se az UEFA, se a FIFA. Ehhez képest elég sokszor látunk örülni futballistákat – feleslegesen, mert a VAR szól, nem érvényes gól. A gólöröm halott?
Kele János: Nem látom a kérdést annyira kiélezettnek. A bíróknak ki van adva, hogy az akciókat végig kell engedni, aztán maximum elveszik a gólt, ha érvénytelen. Ezeket a módosításokat mind azért vezették be, hogy minél több megmaradjon a spontán örömből. Azok a félelmek, hogy a játék érzelmi skáláját megölik, szerintem nem igazolódtak be. Fontosabb, hogy a szabályokat betartassuk és igazságos eredmények szülessenek, mert sokkal rosszabb, amikor egy ország évekig vagy évtizedekig cipeli magával az érzést, hogy „azt a gólt márpedig meg kellett volna adni”.
