Tudós családba született, és kemény csatát kellett vívnia a szüleivel, hogy a tánc neki ne csak hobbi, hanem hivatás lehessen. Duda Éva grandiózus operettek, musicalek, szabadtéri produkciók koreográfiájával robbant be, majd független társulatot alapított. Azóta eltáncolták A kis hercegtől a Faunon át még Frida Kahlo életét is, és már nemzetközi fesztiválokon is ezrek tapsolnak akrobatikus és mozgóképes elemekkel ötvözött kortárstánc-előadásaiknak. Tizenötödik évfordulójukra nagyszabású gálaestet terveznek november 30-án az Eiffel Műhelyházban.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
„Adjatok egy évet! Ha megtalálom magam a budapesti színházi közegben, maradok, ha nem, ígérem, hogy visszamegyek Szegedre az egyetemre.” Ilyen alkut kötött Duda Éva a szüleivel a 90-es évek végén. Érettségi után felvették bölcsésznek, sőt közgáz szakra is, de ő inkább Budapestre költözött, és elkezdett Angelus Iván kurzusára járni a Budapest Tánciskolába.
Éva tudós családból származik, édesapja idősebb Duda Ernő molekuláris biológus, édesanyja Borsodi Anna neurokémikus, mindketten az MTA doktorai, és bátyja, Ernő is a biotechnológiában tevékenykedik (a maga területén különös és különösen sikeres figura, itt írtunk róla bővebben). Amellett, hogy a kultúra, a zene és a képzőművészet szeretete mindig fontos volt a családnak, az, hogy Éva művészi pályát választ majd, nem volt benne a szülők elképzeléseiben. Ő azonban már akkor rámenős volt. Beleegyezett, hogy felvételizik az egyetemre, de csak azért, hogy zöld utat kapjon. Aztán rögtön a főváros felé vette az irányt.
