Negyven éve jelent meg Nádas Péter Emlékiratok könyve című regénye. Déri Balázst már az első olvasás megrázta: a Kálvin térre néző lakásában attól tartott, hogy figyelik, miközben olyan dolgokról olvas, amelyekről akkoriban beszélni is alig lehetett. A klasszika-filológussal szexualitásról, homoerotikáról, politikai lázadásról beszélgettünk és arról, miért elementáris ma is Nádas hatása.
2026. augusztus 26-án meghalt Nádas Péter. Az író hirtelen bekövetkezett halála előtt csupán pár héttel, augusztus 8-án ültünk le Déri Balázzsal, aki ma méltán nevezhető a Nádas-életmű legnagyobb ismerőjének. Déri idén januárban kereste fel levélben Nádast az életmű csúcsaként számontartott – idén 40 éves – Emlékiratok könyvének szerkezetével kapcsolatos meglátásaival. Ezt követően napi kapcsolatban dolgoztak együtt a nagyregény ősszel megjelenő új díszkiadásán. Végleges formáját az író halálának napján nyerte el.
Forbes.hu: Hogyan kerültél kapcsolatba a Nádas-életművel és ezen belül az Emlékiratok könyvével? Mit jelentett neked ez a mű akkor?
Déri Balázs: Hány napunk van, hogy elmeséljem?
Nagyjából 5 perc.
Jó, akkor legyen ötször öt perc. Egy ilyen méretes alkotásnak kijár ennyi az életünkből. Nemde? 86-ban, amikor megjelent a könyv, talán tavasszal, valahogy nem hallottam róla, ezért egy máig nagyon kedves barátnőm adta ősszel a kezembe. Nálam is maradt örökre. Elképesztő hatással volt rám, mint nemzedékemből nagyon sokakra. Hogyha összefoglalnám, micsoda…
Vannak olyan dolgok, amelyekre visszagondolva most is fölidéződik bennem az akkori rendkívüli hatás. Rögtön az első fejezetben, amikor – még csak éppen említésszerűen – az 56-os budapesti és az 53-as berlini felkelésről olvastam, összecsaptam a könyvet. Volt egy kis üldözési mániám – joggal –, hogy lehallgatnak, kintről figyelik azt, hogy én most olvasom ezt a könyvet. Történetesen a Kálvin térre nyílt a lakásom. És nem beszélve aztán a későbbi fejezetekről, az Országház előtti sortűz hosszú, részletes leírásáról, amiben meghaltak nagyon sokan – mindezek a politikai vonatkozások nyíltan leírva elképesztő dolgok voltak. Négy év múlva sem lehetett még mindent kimondani, és ezt mi leírva láttuk.
És nem politikai vonatkozásban?
A másik dolog olyan jelenségeknek, szituációknak a leírása, amelyek ilyen részletezettséggel és fizikai hatással soha nem voltak leírva. Beszéljünk nyilvánvalóan, itt elsősorban homoerotikáról van szó. Hogy ilyen fokig központi jelenség legyen, állandóan ott hat, és ráadásul egyes jelenetekben, egészen megrázó részletek vannak. Úgy, hogy világosan érzi az ember, hogy ez nem pornográfia. Teljes részletezettség anélkül, hogy pornográf hatása lenne. Inkább rémülethatása volt, amikor az ember olvasta.
Nekem például mint latinosnak, görögösnek, ez teljesen természetes dolog volt, hiszen az antikvitás szerzői nagy részének ez olyan világ, amelyről írnak. Azt persze Foucault-tól tudjuk, hogy ez egészen más jelenség az antikvitásban és a modern korban. Ez volt a másik döntő pont.
A harmadik dolog a stílus beszívó ereje. Elkezded olvasni, már egy árva szót sem értesz belőle, és nem is akarod érteni, nem is gondolsz arra, hogy most akkor meg kéne értenem a mondat struktúráját. Nekem ehhez hozzájárult az, hogy olyan stilisztikát tanultam (akkoriban már komoly műfordítói múltam volt), amelyben nagyon tudatosan törekedtem a homogén stílusra. Ebben a szövegben pedig nagyon sok különböző megoldást láttam. A magas és a mindennapi nyelvhasználat vagy a szleng egyszerre. Nem is az együtthatásuk, vagy hogy ezzel jeleznének valamit, hanem az, hogy valamiképpen furcsa amalgámot képeznek. Ezek voltak azok a pontok, amelyek elsősorban megragadtak.
Miről szól még az interjú?
- Mitől képes Nádas regénye negyven év és sokadik újraolvasás után is „beszívni” az olvasót?
- Miért volt politikai megmozdulás a szexuális azonosság vállalása?
- Hogyan fonódott össze a regényben a szexualitás, a magánélet és a Kádár-korszak elleni politikai lázadás?
- Hogyan segítenek Nádas, Thomas Mann és más nagy írók művei az önismereti munkában?
- Miért tartja Déri Balázs az Emlékiratok könyvét a magyar irodalom legnagyobb művének?
- Mit ad a regény a mai olvasónak, és főképp a ma huszonéveseinek?
