A 90-es években nagyon mást jelentett postásnak lenni, mint ma. Bokros Gábor karrierútja tele van cikkcakkokkal, de minden, amit magára szedett, végül egy irányba mutatott. A postás, aki imádott kézbesíteni, ma már mégis saját, több száz milliós árbevételű cégét vezeti. A Hős utca mellől indult Újpest-ultra, aki mindig mindenkivel szót értett, és üzletet épített arra, hogy a „van egy embered erre?” kérdésre igennel válaszolt akkor is, ha csak 1 százalék esélyt látott a megoldásra.
A társadalom lenézi ezt a szakmát, ez régen is így volt. Sokan nem értették, ha van érettségim, hogy lehetek postás” – mondja ma Bokros Gábor, aki a 90-es évek elején a 12. kerületben kezdett kézbesítőként (érdekesség, de a környéken volt egy másik postás is, aki később jól menő vállalkozó lett).
A rendszerváltással nemcsak a szabadság, hanem a kapitalizmus is megérkezett az országba. Az üzlet mindenhol kereste a különböző csatornákat, ahol felszínre bukkanhat. A piacosodás, a magáncégek indulása sok új küldeményt jelentett a Magyar Postának. Nem volt még e-mail, a telefonvonalakat is akkor kezdték tömegével bekötni, felértékelődtek azok az emberek, akik naponta lakások és irodák százaiba csengettek be.
