Cégvezető, cégtulajdonos, 3. danos taekwondo-mester, kétgyerekes apuka. Sokaknak ebből a felsorolásból egyetlen tétel is elég lenne ahhoz, hogy úgy érezzék: letettek valamit az asztalra. Kardos Marcell azonban nem egymás mellé zsúfolta ezeket a szerepeket, hanem rendszert épített köréjük. Olyat, amelyben a gyerekekkel töltött minőségi időnek, a munkának és az önfejlesztésnek is van helye.
Gondolkodásának gyökerei egészen a Microsoftig nyúlnak vissza, ahol már fiatalon megtanulta rendszerben látni a vállalati működést. Emellé jött a póker, amelyen keresztül megtapasztalta, hogy önmagában a jó rendszer kevés: ahogy az üzleti életben, a pókerasztal mellett is az embernek kell megfelelő döntést hozni, sokszor nyomás alatt. Ezekből a tapasztalatokból született közel húsz éve a Döntéskontroll tréning, amely a játékosságon keresztül fejlesztette a döntéshozatalt és az együttműködést.
Ma ugyanezt a témát viszi tovább az ActionLab mindennapjai során, amely tréningcégként indult, ma pedig már stratégia-aktivátor partnerként mutatja meg ügyfeleiknek, hogyan lehet egy elméleti síkon létező stratégiát úgy átültetni a gyakorlatba, hogy a cégnél dolgozó emberek azt értsék és működtetni is akarják. Alapítótársával a stratégia, a vezetői szándék és a hétköznapi viselkedés közötti, úgynevezett végrehajtási rést igyekeznek bezárni.
Egy stratégiáról szóló prezentáció még nem változtatja meg automatikusan azt, ahogyan egy értékesítő tárgyal, egy vezető dönt vagy egy csapat együtt dolgozik. Az ActionLab ezért nem csupán elmagyarázni akarja a kívánt működést, hanem megélhetővé tenni. Interaktív filmsorozatokkal, játékkal és gyakorlással dolgoznak. Kardos ezt szerethető rendszernek nevezi, de egyből rá is mutat, hogy ez nem jelent feltétlenül kényelmeset: akkor válik egy rendszer emberközelivé, ha a szervezet tagjai látják az értelmét, képesek működtetni, és részt is akarnak venni benne.
A feladat nem könnyű: a cégeknek rendkívül gyorsan kell alkalmazkodniuk, miközben a vezetők és a munkatársak folyamatos információs és érzelmi túlterhelésben működnek. Kardos ezt érzelmi szaturációnak hívja, amikor egyre komplexebb működést várunk el egyre túlterheltebb emberektől, miközben a sürgős ügyek kiszorítják a fontosakat.
Ő maga sem kívülről szemléli ezt a világot, mivel az ActionLab értékesítését is ő irányítja: ugyanúgy célokkal, ügyfelekkel, bizonytalansággal és eredménykényszerrel dolgozik, mint azok a vezetők, akiket fejleszt
A rendszerépítés pedig nem ér véget a munkanap végén: a stratégiából és a családi értékekből levezetve, feleségével létrehozták egy úgynevezett Családi Iránytű rendszerét, amely közös értékek és rituálék segítségével a gyerekeik számára is érthető mondatokra fordítja le, hogyan szeretnének családként működni. Ilyen például, hogy „egy csapat vagyunk, egymásnak drukkolunk”. Vasárnaponként megbeszélik, ki kit, miben támogat a következő héten. Délután öttől este kilencig pedig a szülők igyekeznek minimálisra szorítani a telefonhasználatot, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek egymással.
Ugyanezzel az elmélyüléssel gyakorolja a taekwondót és a meditációt is. Több mint húsz éve sportol, rendszeresen meditál, edzőtáborokba és szellemi elvonulásokra jár. Mindegyikben ugyanaz érdekli: mi történik az inger és a reakció között? A félelem, a düh vagy a teljesítménykényszer dönt helyette, vagy képes jelen maradni és választani?
Ez a kettősség napjainkban főként az AI megjelenése miatt is aktuális, mert a technológia sok szervezetnél ezeket a reakciókat hozza elő, az üzleti életben pedig ez az új trend épp mindent felforgat. Azonban az AI használatát is hasonló háttérmechanizmusok szabályozzák, mint amiben az ActionLab eddig is támogatta ügyfeleit. Egy rosszul működő folyamat nem az AI-tól lesz jó, legfeljebb gyorsabban működik rosszul. Előbb a működést kell megérteni, utána az emberek számára végrehajthatóvá tenni, és csak ezután érdemes eldönteni, mit támogasson a technológia. Működés, ember, AI: ebben a sorrendben.
Kardos Marcell nem a nyomásmentes életet keresi, épp ellenkezőleg. Szeret vállalkozni, versenyezni és magas intenzitással dolgozni. A kérdés számára inkább az, lehet-e mindezt úgy csinálni, hogy közben ne a nyomás döntse el, hogyan működünk. A cégekben, a családban és saját magában is ugyanazt kutatja: hogyan lesz abból, amit fontosnak tartunk, ismétlődő, valóságos és ami a legfontosabb, emberi működés.
