A Ziegler márkanévről sokaknak a nápolyi, másoknak a sajtos tallér jut eszébe, akinek pedig már az 1970-es, 1980-as évekből is vannak fővárosi gasztroemlékei, a Kodály köröndi ostyaüzem előtti sorban állásokra, esetleg a vasárnaponként a kapuban frissen sütött medvetalpra emlékezhet. Zieglerék több államosítást elszenvedve, a családi vagyon egy részét értékesítve vették meg első ostyasütő kemencéjüket. A vállalkozás harmadik generációja, Ziegler János és Péter válogatott jégkorongozóként egy csapatban játszottak, de az üzletben külön építettek sikeres vállalkozásokat, és mostanra már az ötödik generáció egy része is a startvonalra állt.
Részlet a Forbes magazin júniusi számából, a teljes cikket itt tudod elolvasni.
„Elnézést, megkérdezhetem, hogy lehet-e itt ostyát venni? Egész nap érezzük az illatát, szívesen megkóstolnánk” – szólítja meg egy srác az Eredeti Ziegler Ostya Kisgömb utcai régi székhelyén folyó építkezésnél Ziegler Ágnest, amikor kikísér az interjúról. „Megbeszéljük, szólok a fiúknak” – mondja az ügyvezető, majd felém fordulva mosolyogva megjegyzi, hogy már legalább harmadszor kérdezik, csak eddig elküldték a kollégái, pedig „látja, milyen illedelmesen kérdezte. Nekem azt tanították, hogy minden vevő ugyanolyan fontos, és mindenki felé nyitottan kell fordulni”. Ez a szemlélet generációról generációra öröklődik a Ziegler családban, már Ágnes nagyapja, az 1950-es években ostyasütésre iparengedélyt kapó Ziegler Tibor is azt vallotta, hogy az az igazi vevő, aki megveszi azt az egy kerek medvetalpat, és a sarokig elrágcsálja.