Dés László büszke és boldog, hogy a tizenévesek a pedagógusokért szervezett tüntetéseken elővették a Mi vagyunk a Grund című, Geszti Péterrel közösen szerzett dalát, teljesen maguktól. De azért megjegyzi, hogy a legtöbben vele kapcsolatban mindig csak a jéghegy csúcsát látják, azt, hogy sikeres musicaleket, filmzenéket, dalokat írt. Pedig közben 1974 óta nem tért le a dzsesszpályáról, ma is van dzsesszzenekara. Portré a decemberi Forbesban.
Öreg, rozoga zongora árválkodott a Vizafogó utca egykori csónakházában kialakított katonazenekari próbaterem egyik sarkában. Egy-két hangja már nem szólt, vagy ha mégis, akkor hamiskásan – ha valaki játszott rajta, el kellett képzelnie, hogyan hangzanak majd ezek egy egészséges hangszeren.
Miután a hivatásos katonák délután kettőkor hazamentek, az akkor kétéves sorkatonai szolgálatát töltő Dés László, rövidre nyírt hajjal, bakaruhában leült az elhangolt zongora mellé, és estig komponált a hodályban.
