Élete legboldogabb éveként egy tavasztól őszig tartó időszakot emleget. Leérettségizett, felvették a Színművészetire és először járt külföldön az ifjúsági lovas válogatottal, így sorban. Halász Judit élete ettől a boldog évtől kezdve valóban beindult, a Vígszínházba szerződött, ahol azóta is társulati tag, a zenélésbe pedig egy szerencsés véletlen folytán, de hatalmas sikerekkel kezdett bele. Mindennek ellenére sok baja volt „itt is meg ott is”, amit inkább eltitkolt, mint hogy sajnálják. Azt nem szereti. Meg a rohanást sem, de manapság jól érzi magát és oda tud figyelni a közönségére. Ebben az odafigyelésben látja ugyanis saját varázsa kulcsát.
Miért olyan fontos Önnek a lovaglás, mit tanult belőle?