Fergeteges 19. századi vígjáték, amit sokszor bemutattak már sikerrel, sziporkázó színészek némi jó értelemben vett ripacsériával, vicces effektek, pazar díszlet, látványos kellékek. Tuti nyerő kombó 2024-ben is, hát még ha ifj. Vidnyánszky Attila rendezi a Vígszínházban, és generációk játszanak együtt benne Hegedűs D. Gézától Rudolf Péteren és Keresztes Tamáson át Varga-Járó Sáráig. Mindenki előtt benézhettünk a Liliomfi próbájára.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
„Hagyjanak minket játszani!” Csaknem tíz éve, 2015-ben ezzel a mottóval állította színpadra ifj. Vidnyánszky Attila végzős diáktársaival, a Sztalker Csoporttal a Liliomfit a Budaörsi Latinovits Színházban. Most is egy generáció szorongásából merít a Vígszínház művésze, még ha nem is tartja túl merésznek a biztos sikert ígérő darabválasztást. Szerinte a darab szerethető története mögött van a mélyben valamiféle keserédes fájdalom.
„Egy kétségbeesett karnyújtás azért, hogy az a világ, amiben a Liliomfi meg tud születni, ne tűnjön el. Erőt látok ma a humorban, szükség is van rá, nagyon szeretem, amikor zeng a nézőtér a nevetéstől, és ha jó az előadás, a sírástól is ugyanúgy. Jó volna vásári hangulatot teremteni a Vígben, forradalmat csinálni a színházban, valahogy időt utazni és kirántani a mostani formájából” – mondja.
