A balatoni vendéglátás nagyszájú és ismert arcával, Németh Tamás mesterszakáccsal, a balatonboglári Fuel klubétterem séfjével beszélgettünk az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárról és a Balaton-parti vendéglátás rákfenéiről. A Forbes júniusi számában megjelent, egy tál pacal felett felvett beszélgetésben másról is szó esett: a balatoni hal vesztes harcáról a hekkel szemben, a vidéki éttermek problémáiról, az északi és a déli part közötti különbségekről, a stázsolásról és a magyaros ételekről. Interjú.
Forbes: Minden évben menetrendszerű a felháborodás a balatoni árakon. A te mércéd szerint mi számít extrém árazásnak?
Németh Tamás: Tavaly láttam hétezer forintos pizzát. Valami szárított sonkát raktak rá, de ilyen áron teljesen mindegy, milyen volt. Azóta utánajártam és ismerem, aki csinálta: penge liszttel dolgozik, nagyon jó minőségű paradicsomot tett rá, olasz sonkát meg mindent. Az első döbbenet után a végén kijön, ha ezt így mind összeadod, az ennyi. De ugye Olaszországban sincs 10-12 eurónál drágábban a pizza, tehát ezt így nem tudom értelmezni. Máshonnan nézve viszont azt sem értem, miért szokás a Balatont a tengerparttal összehasonlítani. Ha a Balaton-partra akarok menni, akkor nem hozom példának az Adriát vagy bármelyik tengert, mert a Balaton az Balaton, az pedig ilyen.
