A séfeknek végre fel kellene ismerniük, hogy a kevesebb néha több – mondja Ruprecht László, a SVÉT, vagyis a Stílusos Vidéki Éttermiség, a vidék legjobb konyháinak többségét összefogó csapat szakmai vezetője. Az egyesület utazó minifesztiválját nyolcadik alkalommal tartották múlt hétvégén – ezúttal a hegyaljai Mádon – szombaton jótékonysági borvacsorával, vasárnap a falun belül négy helyszínnel, végigkóstolhatatlanul sok finom fogással. A gasztroőrült ezer fős törzsközönségük most is követte őket, és most sem volt ritka, hogy vendégek úgy szelfiztek séfekkel vagy borászokkal, mint más fesztiválokon zenei világsztárokkal szokás. Ruprecht László mellett Pauli Zoltán főszervezővel ültem le beszélgetni.
Mit jelent az, hogy idén egyesület lettetek?
PZ: Végre tudunk lobbitevékenységet végezni, gazdálkodni, illetve tárgyalni olyan partnerekkel, akik például ezen a rendezvényen is mögénk álltak.
Van tagdíj és költségvetés is?
PZ: Igen, van tagdíj, illetve a támogatásokból tudjuk megszervezni ezeket az eseményeket. Amíg nem voltunk egyesület, addig általában a szervező étterem, a házigazda helyszín jó másfél millió forintot bukott egy-egy SVÉT-en. Ezen kívül az éttermek is buktak rajta. Most sem az a cél, hogy ebből az eseményből az éttermeknek bevétele legyen, az már nagyon jó, ha nullára fut ki az egész.
Pauli Zoltán
Mekkora költségvetésű rendezvényről beszélünk?
PZ: Körülbelül tízmillió forint.
És hány vendég van átlagosan?
PZ: Nem szeretnénk tömegrendezvényt, de elindult egy olyan dinamikus fejlődés, hogy már súrolta ennek határát. Ezért is kötöttük most előzetes regisztrációhoz a belépést, még ha kicsit macerásnak tűnik is. Helyszínfüggő is, de azt szeretnénk, hogy 1500-2000 ember kényelmesen tudjon kóstolni. Itt is, ha körbesétálunk a rendezvényen, láthatod, hogy nincs nagy sorban állás, mindenki tud beszélgetni a séfekkel, a sok ember négy helyszínre oszlik Mádon belül. Palkonyán többször kipróbáltuk, és látszik, hogy ez a koncepció működik. Beszélgettünk erről a vendégekkel is, és imádják.
RL:
Mindig nagy dilemma volt számunkra, hogy ha 1500 főnél meghúzzuk a határt, és nem engedjük be a következő 1500-at, akkor elitista lesz-e a rendezvény? Veszélyes vágány, de tanulva a hibáinkból, úgy néz ki, hogy letisztulnak a dolgok.
A Holdvölgy Pincészet kertjében volt a legkellemesebb
A közönségetek visszatérő, vagy változó?
PZ: Egy ezer fős rajongótábor folyamatosan utazik velünk. Lehet, hogy közülük valaki rendszeresen jár Pannonhalmára, most Sopronból is érkeztek vendégek az Erhardt Étterem vendégköréből, de sokan közülük még sohasem jártak Mádon. Ez is a célunk, hogy aki éppen a helyszínt adja, az étterem, a település, és a környék vállalkozásai be tudjanak mutatkozni. Akik pedig a környék városaiból jönnek ide, itt kóstolhatják körbe az országot.
Szerintetek hány magyar mondható ma belföldi gasztroturistának?
PZ: Sok, egyre több. Most itt nagyon sok törzsvendég van, nagyon sok az ismerős arc, de a szegmensben még nagyon komoly potenciál van. Nagyon jó, hogy együtt tudunk dolgozni a Magyar Turisztikai Ügynökséggel (MTÜ), mert így sokkal több emberhez eljutunk. Sok újságcikk jelenik meg róluk belföldön és külföldön, így szépen bővül a vendégkör. A cél az lenne, hogy a hétköznapokon is megtöltsük a vidéki éttermeket.
Mióta dolgoztok a MTÜ-vel?
PZ: Stratégiailag most már több mint egy éve. Csináltunk egy külföldi országimázs-kampányt, elkezdtünk ötletelni. Az első kézzel fogható, megvalósult dolog ez a rendezvény, de nagyon sok kisebb, alulról induló projektet kezdtünk el. Elvileg jövőre elindítjuk a
SVÉT Akadémiát, azaz a vidéki éttermek biztosítanak majd a tanulóknak vagy a végzett szakácsoknak gyakorlati oktatási programot – ehhez gyűjtöttünk támogatást a jótékonysági vacsorával is. Ez egy ösztöndíjprogram, amelyen keresztül a tanulók vidéki éttermekben szerezhetnek gyakorlatot. Ha ott ajánlólevelet szereznek, azzal később kinyílnak előttük az ajtók máshol is.
Ruprecht László
