Miért kezd el egy neves ügyvéd regényt írni a generációs traumákról? Hogyan működik az eSzínház, amióta nincs világjárvány miatti bezártság? És mi a maximális fókuszáltság átka? Légrádi Gergely, az Oppenheim Ügyvédi Iroda partnere játszotta már Piros Ildikó és Sztankay István gyerekét is a színpadon (mint gyerekszínész), pár éve drámává alakította Stefan Zweig Sakknovelláját, arra viszont nem vágyik, hogy az ő nevét viselje egy jogi iroda. Interjú.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
Forbes.hu: A legutóbbi két regényedben családi traumákról írsz, a 2022-es Alkalomadtánban örökölt sorsokról, a Falainkban pedig, ami nemrég jelent meg, egy csonka család a főszereplő, pontosabban egy viselkedészavaros kisfiú és az őt egyedül nevelő édesanyja. Mennyire van ezeknek a témáknak önéletrajzi alapja?
Légrádi Gergely: Minden családban ott vannak a világháborúk vagy a kommunizmus alatt kialakult egészségi és lelki sérülések, minták, amik aztán számos esetben átugrottak generációkat, mert a nagyszüleink nem beszéltek róluk. Így ezek most az X és az Y generációnál csapódnak le. Az Alkalomadtánban is és a Falainkban is egy szituációt több szereplő szemszögéből mutatok meg, így láttatom, ugyanaz a sztori mennyire más lecsapódásokat, megértéseket és akár sorsokat alakító döntéseket, vagy éppen nem döntéseket hoz.
