„Ha a kép nem elég jó, nem voltál elég közel” – ez volt Robert Capa ars poeticája. A magyar származású fotóriporter iskolateremtő volt a szakmájában, örökre megváltoztatta annak normáit, és hozzájárult a történelem megértéséhez. Budapesten nyílt a világ első állandó Capa-életmű-kiállítása, a tízéves Capa Központ új kiállítóterében. Aki megnézi, az talán egy picit többet megért a háború borzalmaiból.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
„Emlékszel? Itt láttuk a Holle anyót!” – mondom a húszéves lányomnak, amikor belépünk a Nagymező utcai Capa Központ új részébe, ami még annyira steril, mintha tényleg a földöntúli hatalmú anyó gondoskodott volna róla, hogy csillogjon-villogjon. A Nagymező utca 8. Budapest első ötemeletes épülete volt, 1912-ben építtette Ernst Lajos műgyűjtő, és a földszintjén sokáig a Tivoli mozi működött. Ebből lett aztán a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Stúdiója 1998 és 2012 között, benne olyan legendás előadásokkal, mint Alföldi Róbert rendezésében A velencei kalmár, Eszenyi Enikővel Tennessee Williams: A vágy villamosa című drámája, meg persze a klasszikus Grimm-mese.
A lányom persze nem emlékszik, és amúgy is inkább az építészeti megoldások izgatják már, nem holmi giccses mesejáték. Úgyhogy a tágas szecessziós előcsarnokban jól körülnézünk, aztán pár külföldi turistával együtt hamar be is sodródunk a frissen megnyitott, ötszáz négyzetméteres kiállítótérbe, hogy a zárásig hátralévő másfél órát kimaxoljuk.
