A filterek használata teljesen idegen a gondolkodásmódomtól. Arra törekszem, hogy visszaadjam azt az érzést, milyen egy-egy épület előtt állni – mondja Palkó György, aki teljesen autodidakta módon, YouTube-videókból és egy tanfolyamon fejlesztette tudását addig, hogy ma már világsztárok épületeit is fotózhatta.
„Ma alapvetően otthonról dolgozom, ilyenkor lazább a nap, így csak 6-kor keltem. A nagyon extrém időszak általában a nyárra korlátozódik, amikor nem ritka a 3 óra 15-ös ébresztő” – mondja Palkó György fotográfus. A negyvenes évei elején járó fotós az elmúlt tíz évben bejárta az egész országot, sok külföldi megbízást is kapott már, mégis a fővárostól távol él családjával, és innen indul munkába.
Márpedig munka – ma már – van bőven, évente 65–70 ezer kilométert vezet, vagyis 720–750 órát tölt a volánnál, ami átszámolva egy teljes hónapot jelent. Ő is tudja, hogy ez nem kevés, és bár már kacsintgat a főváros felé, egyelőre mégsem akart elköltözni a négyezer fős nyírségi Ajakról, mert bőven kárpótolja az, amit ott kap cserébe ő és a családja.
Bár mára bejárta a fél világot, történetében már-már valószerűtlen, hogy közel harmincöt éves volt, amikor először repülőre ült
– és végül egyébként éppen ez az út hozta el azt az életébe, ami miatt ma sok munkája akad. Pedig huszonévesen, az ausztriai mosogató mellett vagy a nyíregyházi legógyárban nagy álomnak tűnt, hogy a világ legismertebb építészirodáival dolgozzon együtt.
Fotó: Sebestyén László
Egy valószerűtlen pálya
Gyuri nevével ma már gyakran lehet találkozni az építészeti magazinokban, ő az egyik legkeresettebb épületfotós itthon. De jól sejtjük, ilyen egyetemi szak nem létezik, így a szakmában senkinek sem egyenes út vezet ide – csak épp az ő útjában kicsit több volt a kanyar és a stoptábla.
Egy kicsi völgységi faluban, Aparhanton nőtt fel, majd érettségi után a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre járt, kommunikáció–történelem szakra, de ezeken a területeken akkoriban – vagyis a 2008-as gazdasági válság utáni években – nem talált munkát. Ami azt illeti, nem is keresett.
„Ha visszanézek a fotózás előtti életemre, minden állomás a mostani pályám egy-egy pontjára készített fel.”
Az első munkahelyén krupié volt. Mint meséli, a diákéveket végigpókerezte az egyetemi barátaival, és az utolsó nagy tornát ő nyerte meg. Az ebből nyert pénzből beiratkozott egy osztótanfolyamra, ez hozta az első munkáját is, ami nem fizetett rosszul, de aki krupiénak áll, lemondhat a bioritmusnak nevezett dologról. Este 10-kor kezd, reggel 6-kor végez, és ez így megy pár napig, majd szünet, és újra.
