Bevallom: megtörtem.
Idén lesz huszonhét éve, hogy aktívan játszom videójátékokkal, de eddig nem
fordult elő, hogy képtelen legyek határozott véleményt alkotni egy
végigjátszott programról. A Sony által kiadott, Playstation 4-re megjelent
Death Stranding azonban többek közt ezt is elérte. Ahogy azt is, hogy
ambivalens érzésem és több tucat órányi szenvedésem ellenére újra és újra
elindítsam.
Akik hallottak már a Death Stranding című játékról, most bizonyára felkapják a fejüket, mert a japán Kodzsima Hideo által tervezett program még jócskán tavaly jelent meg – miért foglalkozom hát vele éppen most, 2020 elején?
A válasz kettős: egyrészt nem sok olyan játék akad, aminek a puszta végigjátszása 40-50 órányi nyers befektetett időt igényel, ide nem értve az opcionális tartalmat; másrészt, gyarló emberként sokáig képtelen voltam rávenni magam, hogy végigbandukoljam ezt a sötét, depresszív játékot,
