Természetesen az idei, 74. cannes-i filmfesztivál minden előzőtől különbözött. Hogyan birkózik meg egy nagy hagyományokkal rendelkező és idejétmúlt szabályokhoz görcsösen ragaszkodó fesztivál a járvánnyal, a digitalizációval és miként teszi meg az első bátortalan lépéseket egy környezettudatosabb rendezvénnyé válás felé?
Sokáig úgy tűnt, hogy a nagy európai filmfesztiválok közül Cannes a 2020-as Covid-év nagy vesztese: a februári Berlinalét még épp sikerült lebonyolítani az európai első hullám előtt, a szeptemberi velencei filmfesztivál becsusszant az első és a második hullám közé, a rendszerint májusban megtartott cannes-i fesztivált viszont tavaly előbb júliusra halasztották, majd kénytelenek voltak lemondani.
Azért nem Cannes lenne Cannes, ha nem találtak volna egy köztes megoldást: bejelentettek tavaly is egy válogatást, amelynek egyes filmjeit levetítették különböző más fesztiválokon „Cannes 2020” címkével megkülönböztetve az adott fesztivál rendes programjától. Így, bár nem rendezték meg, trükkösen mégsem maradt el a tavalyi, 73. cannes-i filmfesztivál.
