A Horváth Restaurant nemcsak egy „szimpla” két Michelin-csillagos étterem, hanem a német főváros egyik legizgalmasabb gasztronómiai célpontja. Nemrégiben megnéztem, hogy mi a varázsa – és közel sem csak a magyar hangzású név az. Ráadásul most áprilisban Budapesten, a Saltban is kipróbálhatjuk, hogy mit tudnak.
Századfordulós bérház, kis előkerttel és szőlőtőkékkel, azon a csatornaparton, amit nappal futók és biciklisek töltenek meg élettel. Tipikus Altbau, ami előtt könnyen elsétálnánk, ha nem akad meg a szemünk a feliraton: Horváth. Így, magyarosan, ékezettel.
Kreuzbergben, a német főváros egyik legismertebb és legmenőbb negyedében járunk. A város sokat változott az utóbbi évtizedekben, kicsit elegánsabb lett, és vesztett ugyan a coolfaktorból, de ez a környék megőrizte azt a kreatívnegyed-imázst, amiért sokan szeretik Berlint.
A Landwehrkanal partja, azon belül is a Paul-Lincke-Ufer 44a az ikonikus cím.
Több mint száz éve működik itt valamilyen vendéglátóhely. Igazán ismertté Oswald Wiener osztrák filozófus-író tette, aki 1973-ban megnyitotta itt Exil nevű helyét, egy osztrák étterem és egy berlini kocsma tökéletes elegyét, ahol olyan vendégek fordultak meg rendszeresen, mint David Bowie, Iggy Pop, Helmut Newton, Joseph Beuys vagy épp Jack Nicholson.
A Horváth csapata. Osztrák, német, olasz, francia, sőt, még dél-afrikai is akad köztük, és a közös munka alapja a megbecsülés. A csúcséttermek világában ritkaság, hogy mindenki csak 40 órát dolgozik egy héten. Fotó: Luis Bompastor
Az étterem tagadhatatlanul modern és mai, mégis sokat megőrzött a régi atmoszférából. A helyszín egy tipikus, régiépítésű bérház, egy Altbau. A homlokzat előtt árnyas előkert, ami nyáron kellemes terasszá alakul. Bent a falon a régi kávéházakat idéző, történelmi faburkolatok, de bent, az étterem „mélyén” már modern falfestmény és üvegfalú konyha emlékeztet arra, hogy egy kortárs helyen járunk.
